Agyondicsért terebélyes platánfák alatt kanyarog a sétaút.

The walking path winds under the sprawling, much-praised platánfák.

A Margitszigeten vagyunk.

We are on Margitsziget.

Budapest szívében, de mégis távol a város zaja.

In the heart of Budapest, but still far from the city's noise.

Zoltán és Katalin kéz a kézben sétálnak.

Zoltán and Katalin walk hand in hand.

A tavaszi fák virágaikban pompáznak, de a horizont felett már sötét felhők gyűlnek.

The spring trees are resplendent with their blossoms, yet dark clouds already gather on the horizon.

Zoltán szívét izgatottság tölti el.

Zoltán is filled with excitement.

Szándékában áll ma kérdést feltenni Katalinnak – megkéri a kezét.

It is his intention today to ask Katalin a question – to propose to her.

Katalin élénk, kíváncsi tekintete a virágok és madarak körül cikázik.

Katalin's lively, curious gaze flits around the flowers and birds.

Észreveszi Zoltán elkalandozó pillantásait, de úgy érzi, hogy talán egy meglepetés készül.

She notices Zoltán's wandering glances but feels that perhaps a surprise is in store.

Ahogy lassan közelednek a szökőkúthoz, az első csepp eső lehull a vállára.

As they slowly approach the fountain, the first raindrop falls on her shoulder.

"Ne aggódj, ez csak egy kis zápor," próbálja biztatni Katalin, de Zoltán fejében a tervek már kavarodnak.

"Don't worry, it's just a little shower," Katalin tries to reassure, but in Zoltán's mind, plans are already swirling.

A piknik kosár a kezében, tele finomságokkal, és a gyűrű biztonságosan elbújtatva a zsebében.

The picnic basket in his hand is filled with treats, and the ring is safely tucked away in his pocket.

Ahogy letelepednek a zöld gyepen, az ég alaposan megnyílik.

As they settle on the green grass, the sky opens up fully.

A cseppek egyre sűrűbben hullanak.

The drops fall more densely.

"Ez nem kis zápor," nevet Katalin, már kicsit vizesen.

"This is not a little shower," Katalin laughs, already a bit wet.

Zoltánnak döntenie kell.

Zoltán must decide.

Előveszi a gyűrűt.

He retrieves the ring.

"Katalin," szólítja meg, de a hangját elnyomja a vihar.

"Katalin," he calls, but his voice is drowned out by the storm.

A lány rámosolyog, talán megérez valamit a szándékból.

The girl smiles at him, perhaps sensing something from his intention.

A széleken bujkáló kacajok és az esővel egyesülő nevetés közepette letérdel.

Amidst the laughter that hides at the edges and the laughter that merges with the rain, he kneels.

Csak egy szó, annyi is elég: "Elvennél?

Just one word, that's enough: "Will you marry me?"

"A válasz egyértelmű, boldog igen.

The answer is clear, a joyful yes.

A vihar tompa zúgásában Katalin hozzásimul.

In the muffled roar of the storm, Katalin snuggles close.

A gyűrű az ujjára kerül, a pillanat úszik a tengernyi vízcseppek között.

The ring finds its place on her finger, the moment drifts among the countless raindrops.

Zoltán ekkor jön rá: a tökéletesség nem más, mint a tiszta érzések, az együtt megélt pillanatok.

It is then that Zoltán realizes: perfection is nothing more than pure feelings, the moments shared together.

S ha azok eső áztatta, felhő borította napokon jönnek is, úgy is tökéletesek.

And even if they come on rain-drenched, cloud-covered days, they are perfect nonetheless.

Budapest felett az ég lassan tisztulni kezd, a nap sugarai áttörnek, fényt hoznak a történetre.

Above Budapest, the sky slowly begins to clear, the sun's rays break through, bringing light to the story.