A napfény ragyogott Budapest fölött.

The sunshine sparkled over Budapest.

A levegő tele volt a tavaszi virágok illatával és a húsvétot ünneplő emberek nevetésével.

The air was filled with the scent of spring flowers and the laughter of people celebrating Easter.

Lajos egyedül állt a Vörösmarty téren, emlékeztette magát, miért is jött.

Lajos stood alone in Vörösmarty tér, reminding himself why he had come.

Kezét zsebre dugva nézte az utcai árusokat, akik színes tojásokat árultak, és a gyerekek, akik kacagva kergetőztek a tojásvadászaton.

With his hands in his pockets, he watched the street vendors selling colorful eggs and the children laughingly chasing each other in the egg hunt.

Az ünnepi forgatagban erőt gyűjtött, hogy elinduljon a céljához.

Amongst the festive bustle, he gathered the strength to head towards his goal.

Zsuzsa már évek óta nem volt része az életének.

Zsuzsa had not been part of his life for years.

Egy rossz döntés, egy heves veszekedés... azóta csak ürességet érez.

A bad decision, a heated argument... since then, he only felt emptiness.

Kettőjük között szakadék tátongott, de most itt volt az idő, hogy áthidalja.

A chasm had opened between them, but now was the time to bridge it.

Fogalma sem volt, mit fog mondani, de hisz benne, hogy a húsvét az újrakezdés ideje.

He had no idea what he would say, but he believed that Easter was the time for new beginnings.

Lajos elindult a zsúfolt, virágokkal és szalagokkal díszített utcákon át Zsuzsa otthona felé.

Lajos made his way through the crowded streets decorated with flowers and ribbons towards Zsuzsa's home.

Terve egyszerű volt: a húsvéti ünnepségek alatt találkozik vele, és megpróbál beszélni.

His plan was simple: to meet her during the Easter festivities and try to speak.

De a legkedvezőbb alkalmat keresgélve eszébe jutott István, Zsuzsa jelenlegi partnere, aki mindig is gyanakvó volt vele szemben.

But while searching for the most favorable opportunity, he remembered István, Zsuzsa's current partner, who had always been suspicious of him.

István kék szemei ugyanúgy szúrták Lajost, ahogyan a Duna vizét tükrözte vissza fölöttük a napfény, amikor végül megérkezett.

István's blue eyes jabbed at Lajos just like the sunlight reflecting the waters of the Danube above them, when he finally arrived.

Ahogy áthaladt a téren, hallotta Zsuzsa hangját, amint a közeli cukrászdában beszélgetett Istvánnal.

As he walked across the square, he heard Zsuzsa's voice chatting with István in the nearby pastry shop.

- István, bármit is gondolsz, évek teltek el - próbálta megnyugtatni a férfit Zsuzsa.

- István, whatever you think, years have passed - Zsuzsa tried to reassure the man.

De István karba font keze jelezte, hogy szkepticizmusa továbbra is eltántoríthatatlan.

But István's folded arms indicated that his skepticism remained unwavering.

Lajos kilépett az emberek közül, és átsétált az ünnepi forgatag közepén.

Lajos stepped out from the crowd and walked through the middle of the festive whirl.

Megállt az asztaluk előtt.

He stopped in front of their table.

Szeme találkozott Zsuzsáéval, és látta a nő arcán a régi érzések küzdelmeit: a harag, a fájdalom, de valahol ott volt a régi barátság meleg sugarai is.

His eyes met Zsuzsa's, and he saw the struggles of old feelings on her face: anger, pain, but somewhere there were also the warm rays of old friendship.

- Zsuzsa... - szólalt meg Lajos, miközben István tekintetét kerülte.

- Zsuzsa... - Lajos spoke, avoiding István's gaze.

Zsuzsa arcának vonásai kicsit meglágyultak eddigre; a régi melegszívűség, amely barátságuk alapja volt, előbukkant a külső keménység mögül.

Zsuzsa's features softened a bit by then; the old warmth that was the foundation of their friendship emerged from behind the outer hardness.

- Miért jöttél? - kérdezte Zsuzsa kissé megtörve a csendet.

- Why did you come? - Zsuzsa asked, breaking the silence a bit.

- Azért, mert sajnálom.

- Because I'm sorry.

Tényleg sajnálom minden akkor történteket - Lajos próbálta fogalmazni azt a sok gondolatot, ami belül kavargott.

I truly regret everything that happened back then - Lajos tried to articulate the many thoughts swirling inside him.

A szavak megakadtak a torkán, de tovább kellett mondania.

The words caught in his throat, but he had to continue.

El kellett mondania a bocsánatról, a régi idők emlékéről, és arról, hogy szeretne újra a barátja lenni.

He needed to talk about the apology, the memories of old times, and the desire to be her friend again.

- Megértem az aggodalmadat, István - tette hozzá, egy gyors pillantást vetve Zsuzsa partnerére.

- I understand your concern, István - he added, casting a quick glance at Zsuzsa's partner.

- Nem akarom, hogy miattam fájjon a szíve.

- I don't want her heart to ache because of me.

Az utcai zenészek töretlenül folytatták a hangszeres húsvéti dallamot mögöttük.

The street musicians continued to play the instrumental Easter melody behind them.

A beszélgetés csendben folytatódott, majd Zsuzsa végül sóhajtott, és enyhén mosolygott.

The conversation continued quietly, then Zsuzsa finally sighed and smiled slightly.

- Legyen, Lajos.

- Alright, Lajos.

Megpróbálhatjuk újra, de csak lassan.

We can try again, but only slowly.

És te... mutasd meg, hogy megváltoztál.

And you... show that you have changed.

István aztán csak bólintott, közben figyelmét nem vesztette Lajosról.

István then just nodded, keeping his attention on Lajos.

Érezte, hogy Zsuzsa végül bölcs döntést hozott.

He felt that Zsuzsa had finally made a wise decision.

A húsvéti nyüzsgés közepette Lajos felismerte a megbocsátás erejét.

Amidst the Easter hustle and bustle, Lajos recognized the power of forgiveness.

A város tovább ünnepelt, és ő, bár lépésről lépésre, de elkezdett új barátságot építeni a tavasz fénye alatt.

The city continued to celebrate, and he, although step by step, began to build a new friendship under the light of spring.