A téli szél hidegen söpört végig Esztergom fölött.

The winter wind swept coldly over Esztergom.

A Bazilika fenségesen emelkedett a Duna fölé.

The Bazilika majestically rose above the Duna.

A hó csendesen fedte be a környéket.

The snow quietly covered the surroundings.

Zoltán lassan közeledett a hatalmas épület felé.

Zoltán slowly approached the colossal building.

Hosszú ideje vágyott már ide.

He had longed to come here for a long time.

Az építészet iránti szeretete hozta el, de mélyen belül valami másra is vágyott.

His love for architecture brought him, but deep down he yearned for something else too.

Társaságra, megértésre.

Companionship, understanding.

Kata már ott ült a Bazilika udvarában.

Kata was already sitting in the courtyard of the Bazilika.

Füzetében rajzolt, próbált inspirációt találni.

She was drawing in her notebook, trying to find inspiration.

Művészként Esztergom mindig is fontos hely volt számára.

As an artist, Esztergom had always been an important place for her.

A csend, a nyugalom, mindent megadott, amire szüksége volt.

The silence, the peace, it provided everything she needed.

Most mégis nehéz volt koncentrálnia.

Yet now, it was hard for her to concentrate.

Gondolatai máshol jártak, problémák, amikkel küzdött.

Her thoughts wandered elsewhere, problems she was struggling with.

Zoltán megállt pár lépésre tőle.

Zoltán stopped a few steps away from her.

Látott már hasonló skiccet.

He had seen similar sketches before.

Ismerős volt a vonalvezetés.

The lines were familiar.

Kata alkotása lenyűgöző volt.

Kata's creation was impressive.

Vajon ő ismeri-e a hely történelmét?

Did she know the history of the place too?

Talán most alkalom nyílik rá, hogy beszéljen valakivel.

Perhaps now was the opportunity to speak with someone.

Vette egy mély lélegzetet. Elhatározta, hogy megszólítja a lányt.

He took a deep breath and decided to address the girl.

„Nagyon szépek a rajzok...” – mondta egy kicsit idegesen.

"Your drawings are very beautiful..." he said, a little nervously.

Kata felnézett, és egy pillanatra elgondolkodott.

Kata looked up and pondered for a moment.

Majd elmosolyodott.

Then she smiled.

„Köszönöm. Te is szereted az építészetet?” kérdezte barátságosan.

"Thank you. Do you also love architecture?" she asked warmly.

Zoltán bólintott.

Zoltán nodded.

„Igen, a történelem és a művészet iránti rajongás hozott ide.”

"Yes, a passion for history and art brought me here."

A beszélgetés lassan áramlott tovább.

The conversation flowed slowly onwards.

Zoltán beszélt a Bazilika történelméről, míg Kata elmesélte saját művészi útját.

Zoltán spoke about the history of the Bazilika, while Kata recounted her own artistic journey.

Kiderült, hogy sok közös van bennük.

It turned out they had a lot in common.

Nemcsak a művészet szeretete kötötte őket össze, hanem az is, hogy mindketten többre vágytak az életből.

Not only did their love for art connect them, but also the fact that they both yearned for more from life.

Ahogy a nap hidegen sütött le rájuk, hosszasan elbeszélgettek.

As the sun shone coldly down on them, they talked at length.

Sokat nevettek, észre sem vették, mennyire jól érzik magukat.

They laughed a lot, hardly noticing how much they were enjoying themselves.

Lassan elérkezett az idő, hogy búcsút mondjanak.

Slowly, the time came to say goodbye.

„Megadod a számod?” kérdezte Zoltán bátortalanul.

"Will you give me your number?" Zoltán asked timidly.

Kata elmosolyodott, és megosztotta vele a telefonszámát.

Kata smiled and shared her phone number with him.

„Találkozzunk máskor is. Van egy kis kávézó a közelben, imádni fogod.”

"Let's meet again sometime. There's a little café nearby, you'll love it."

Zoltán beleegyezett, és úgy érezte, ma valóban talált valakit.

Zoltán agreed, feeling that he had truly found someone today.

Amikor elindultak a Bazilikától, a jövőt tervezgették.

As they set off from the Bazilika, they were planning the future.

Zoltán már nem volt annyira félénk.

Zoltán was no longer so shy.

Kapott egy barátot, és talán többet is.

He had gained a friend, and perhaps more.

Új kezdet volt ez számára, tele reménnyel és lehetőségekkel.

It was a new beginning for him, full of hope and possibilities.