A fürdők gőzölgő vize hullámzott csendesen.

The steam-filled waters of the baths rippled gently.

A Széchenyi Gyógyfürdő grandiózus épülete átölelte a látogatókat, mintha meg akarta volna védeni őket a dermesztő téltől.

The grand building of the Széchenyi Gyógyfürdő embraced the visitors, as if wanting to protect them from the biting winter.

Odabent Julianna türelmetlenül nézte az órát.

Inside, Julianna impatiently watched the clock.

Hosszú évek teltek el a testvére, István távolmaradása óta.

It had been many years since her brother, István, had been absent.

Julianna úgy érezte, most jött el az ideje, hogy rendezzék a múltat.

Julianna felt that the time had come to settle the past.

A családi viszályok sok fájdalmat okoztak az évek során.

Family feuds had caused a lot of pain over the years.

Mindig a múlton rágódtak, s nem azzal foglalkoztak, mi fontos igazán.

They always dwelled on the past, rather than focusing on what truly mattered.

Julianna izgatott volt, de egyben szorongott is; vajon sikerülni fog megérteniük egymást?

Julianna was excited but also anxious; would they be able to understand each other?

Amint Julianna a medencébe lépett, a vízbe csúszva érezte, ahogy a meleg kitölti a lelkét.

As Julianna stepped into the pool, sliding into the water, she felt the warmth fill her soul.

A fürdő békességet árasztott, de a gondolatai viharosak maradtak.

The bath exuded peace, yet her thoughts remained stormy.

István nemsokára érkezett, mellette pedig Zoltán, a fiatalabb unokatestvérük, aki mindig is közel állt mindkettőjükhöz.

István would soon arrive, alongside Zoltán, their younger cousin, who had always been close to both of them.

Zoltán volt az összekötő a családi béke szálain.

Zoltán was the one who wove the threads of family peace.

— Szia, Julianna! — kiáltott István zsibongva.

— Hi, Julianna! — István shouted exuberantly.

Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy látják egymást, és a fürdő párás levegője egyszerre volt nehéz és könnyednek tűnő.

It was the first time they were seeing each other in a long while, and the misty air of the bath felt both heavy and light.

— Szia, István! Szia, Zoltán! — Julianna próbálta leplezni izgatottságát, de a mosolya mindent elárult.

— Hi, István! Hi, Zoltán! — Julianna tried to conceal her excitement, but her smile revealed everything.

Beszélgettek az elmúlt időkről, a gyerekekről, az életük kisebb-nagyobb mindennapjairól.

They chatted about the past times, the children, and the small and big everyday happenings of their lives.

Minden könnyednek tűnt, de Julianna érezte, hogy eljött az idő a fontos beszélgetésre.

Everything seemed light, but Julianna felt the time had come for the important conversation.

— István, tudom, hogy nem volt mindig könnyű köztünk — kezdte el halkan Julianna.

— István, I know it wasn't always easy between us — Julianna began quietly.

— De szeretném, ha megbeszélnénk a régi bántásokat. Mindkettőnknek hiányzott a másik az évek során.

— But I would like us to discuss the old hurts. We both missed each other over the years.

István sóhajtott, és a víz simogatását érezve elmondta, hogy ő is érzett hasonlóan.

István sighed, feeling the caress of the water, and shared that he had felt similarly.

— Mindig arra vágytam, hogy összetartsunk. Nem értem, miért engedtük, hogy a múlt ennyire befolyásoljon minket.

— I always yearned for us to hold together. I don't understand why we let the past influence us so much.

A párás levegőben a szavak elillantak, és Julianna érezte, a jég megtörik.

In the steamy air, the words evaporated, and Julianna felt the ice breaking.

Hosszú ideig beszélgettek, meghallgatták egymást, és megértették a másik fájdalmát.

They talked for a long time, listened to each other, and understood each other's pain.

Zoltán boldogan figyelte, ahogy a testvérek közötti falak leomlanak.

Zoltán happily watched as the walls between the siblings crumbled.

Volt valami különleges ebben a téli napban, amikor a hideg szél elfelejtődött, és csak a család melege maradt.

There was something special about this winter day, when the cold wind was forgotten, and only the warmth of family remained.

Végül mindhárman a medence szélén üldögéltek, a napközbeni fények táncoltak körülöttük.

Eventually, all three of them sat at the edge of the pool, with the midday lights dancing around them.

Julianna rájött, hogy néha a legnagyobb erővel az jön, ha megnyitod a szíved.

Julianna realized that sometimes the greatest strength comes when you open your heart.

A kapcsolatuk újraépülőben volt, és Julianna hálás volt ezért a napért.

Their relationship was being rebuilt, and Julianna was grateful for this day.

A fürdők gőze nemcsak testüket, hanem lelküket is gyógyította.

The steam of the baths healed not only their bodies but their souls as well.

— Most már tudom, milyen fontos a család — mondta Julianna, mosolyogva.

— Now I know how important family is — said Julianna, smiling.

A gőzölgő fürdő vize tükörként szolgált, amiben végre tisztán láttak mindannyian.

The steaming waters of the bath served as a mirror in which they all finally saw clearly.