Zoltán az irodájában ült, az asztalán papírok halmaza, a számítógép monitora pedig tele volt Excel táblázatokkal.

Zoltán sat in his office, papers piled on his desk, and the computer monitor was filled with Excel spreadsheets.

Zoltán fáradt volt, szemöldökét összehúzva nézte a képernyőt, miközben kollégái beszélgetései tompán szűrődtek át a fülébe.

Zoltán was tired, narrowing his eyebrows as he looked at the screen, while the murmur of his colleagues' conversations filtered into his ears.

Az ablakon beszűrődő téli nap fényén keresztül próbálta összpontosítani gondolatait.

Through the light of the winter sun streaming through the window, he tried to focus his thoughts.

Február vége volt, egy szokványos munkanap, mégis különleges.

It was late February, a typical workday, yet special.

Elfelejtette a harmadik házassági évfordulóját.

He had forgotten his third wedding anniversary.

Ismét.

Again.

Amint az óra elérte a delet, Zoltán felkapta a kabátját, és sietve indult a lift felé.

As the clock struck noon, Zoltán grabbed his coat and hurried towards the elevator.

Egyetlen gondolat zakatolt az agyában: virágot kell szereznie.

One thought raced through his mind: he needed to get flowers.

A frissen felvett gyakornok, Boglárka, úton a kávéfőzőhöz találkozott vele.

The recently hired intern, Boglárka, met him on her way to the coffee machine.

– Minden rendben, Zoltán? – kérdezte Boglárka mosolyogva.

"Is everything okay, Zoltán?" Boglárka asked with a smile.

– Őszintén szólva, nem igazán – sóhajtott fel Zoltán.

"Honestly, not really," Zoltán sighed.

– Elfelejtettem az évfordulónkat, és szükségem van néhány virágra.

"I forgot our anniversary, and I need some flowers."

Boglárka felvonta a szemöldökét, majd bólintott.

Boglárka raised an eyebrow, then nodded.

– Tudok egy helyet a közelben,

"I know a place nearby.

ha szeretnéd, megmutatom.

If you want, I can show you."

A hideg szél belekapott Boglárka szőke hajába, amikor kiléptek az irodaházból.

The cold wind blew through Boglárka's blonde hair as they exited the office building.

Kettőjük közül ő tűnt a lelkesebb segítőnek, és ez kicsit megnyugtatta Zoltánt.

Of the two, she seemed the more enthusiastic helper, which somewhat reassured Zoltán.

A csendesebb utcákon átvágva, elhaladtak kávézók és apró boltok mellett, míg el nem értek egy szerényen berendezett virágüzlethez.

Cutting through quieter streets, they passed by cafés and small shops until they reached a modestly decorated flower shop.

Az ajtó felett lógó harang csilingelt, amikor beléptek.

The bell above the door jingled as they entered.

– Ez az? – kérdezte Zoltán kicsit kétkedve.

"Is this it?" Zoltán asked a bit skeptically.

Boglárka bólintott, és körülnézett a boltban.

Boglárka nodded and looked around the store.

A virágkészlet valóban szerény volt.

The selection of flowers was indeed modest.

A Valentin-napi roham után kevés maradék állt rendelkezésre: néhány hervadt rózsa és egyetlen életvidám, zöld potted növény.

After the Valentine's Day rush, few leftovers were available: some wilted roses and a single lively green potted plant.

Zoltán tanácstalanul nézett körbe.

Zoltán looked around, uncertain.

Vajon mi lenne a jobb választás?

What would be the better choice?

Boglárka csendben figyelte, ahogy Zoltán mérlegeli a lehetőségeket.

Boglárka quietly watched as Zoltán weighed his options.

– A potted növény – mondta hirtelen Zoltán.

"The potted plant," Zoltán suddenly said.

– Ez legalább él, és a növekedést szimbolizálja.

"At least it's alive, and it symbolizes growth.

Ezzel is kifejezhetem, hogy dolgozni akarok a kapcsolatunkon.

With this, I can express that I want to work on our relationship."

Boglárka bólintott, és mosolya egyetértést tükrözött.

Boglárka nodded, her smile reflecting agreement.

Zoltán megkönnyebbülten ment a pénztárhoz.

Zoltán went to the checkout with relief.

Az apró virágbolt elhagyása után Zoltán érzékelte a közeledő változást.

After leaving the small flower shop, Zoltán sensed an approaching change.

Felfedezett valami fontosat: a tett őszintesége sokkal értékesebb, mint egy pompázatos gesztus.

He discovered something important: the sincerity of an act is much more valuable than a grand gesture.

Ahogy visszasiettek az irodába, Zoltán már nem érezte magát ugyanannak a hibát ismétlő embernek.

As they hurried back to the office, Zoltán no longer felt like the person repeating the same mistake.

Rájött, hogy ideje jobban odafigyelni a számító tennivalókra, a személyes kapcsolataira, és nem csak a munkájára.

He realized it was time to pay more attention to meaningful actions, personal relationships, and not just his work.

Egy potted növény elég volt ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton.

A potted plant was enough to set him on this path.

Ez a felismerés többet ért, mint bármelyik kimaradt évforduló.

This realization was worth more than any missed anniversary.