A hó vastagon borította a várost.

The snow thickly covered the city.

Tibor az ablakon át nézte a hideg, téli tájat.

Tibor watched the cold, winter landscape through the window.

A nagymama régi házában nőtt fel.

He grew up in his grandmother's old house.

Egy nagy, nyikorgó padlóval és meleg kandallóval rendelkező családi otthon volt.

It was a family home with a large, creaking floor and a warm fireplace.

A környék csendes volt, havas fákkal és fehérre festett tetőkkel.

The neighborhood was quiet, with snow-covered trees and roofs painted white.

Judit a konyhában ült.

Judit was sitting in the kitchen.

Egy csésze forró tea gőzölgött előtte, miközben szülei szomorúan vitatták a család pénzügyi helyzetét.

A cup of hot tea steamed in front of her as her parents sadly discussed the family's financial situation.

"El kell adnunk a házat," mondta anyjuk.

"We have to sell the house," their mother said.

"Többé nem tudjuk fenntartani.

"We can no longer maintain it."

"Tibor szíve megszorult a hallottakkor.

Tibor's heart ached at what he heard.

"Nem adhatjuk el," mondta.

"We can't sell it," he said.

"Ez az otthonunk.

"This is our home.

Minden emlékünk itt van.

All our memories are here."

""De nincs más választásunk," válaszolta kimérten Judit.

"But we have no other choice," Judit replied coolly.

Praktikus volt, mindig a család érdekeit nézte, de ő is érezte a szavai súlyát.

She was practical, always looking out for the family's interests, but she also felt the weight of her words.

Tibor éjjel-nappal gondolkodott.

Tibor thought about it day and night.

Emlékezett a téli estékre, amikor a kandalló előtt ültek, a régi fényképekre a falon.

He remembered the winter evenings when they sat in front of the fireplace, the old photos on the walls.

Tudta, hogy valamit tennie kell.

He knew he had to do something.

Másnap reggel Judit elé állt, arca eltökélt.

The next morning he stood in front of Judit, his face determined.

"Van egy tervem," mondta Tibor.

"I have a plan," Tibor said.

"Átmeneti szállásokat találhatunk kiadásra.

"We can rent out temporary accommodations.

Segíthet feltölteni a bevételeinket.

It could help replenish our income.

De szükségünk van rád is, Judit.

But we need you too, Judit."

"Judit hallgatott.

Judit listened.

Érezte testvére eltökéltségét.

She felt her brother's determination.

"Ez lehet egy megoldás," mondta végül.

"This could be a solution," she finally said.

"De mindenkinek támogatnia kell.

"But everyone needs to support it."

"A család összeült vitatni azt.

The family sat down to discuss it.

Tibor elmagyarázta az ötletét.

Tibor explained his idea.

Eleinte vonakodtak, de Tibor kitartása és Judit támogatása megváltoztatta a helyzetet.

Initially, they were hesitant, but Tibor's persistence and Judit's support changed the situation.

Néhány héttel később, ahogy a hó olvadni kezdett, új bérlők érkeztek a házba.

A few weeks later, as the snow began to melt, new tenants arrived at the house.

Olyan emberek, akik jól illettek a környékre.

People who fit well into the neighborhood.

Tibor és Judit együtt dolgoztak a ház újabb fejezetének megnyitásán.

Tibor and Judit worked together to open a new chapter for the house.

Mindketten rájöttek, hogy a házuk sokkal több volt egyszerű épületnél.

They both realized that their house was much more than just a building.

Együttműködve megőrizték az otthonukat és az emlékeket benne.

By working together, they preserved their home and the memories within it.

Így, a ház maradt a családé.

Thus, the house remained in the family.

Mindannyian megtanulták, hogy a közös múltjuk értékes kincs, amit érdemes megmenteni.

They all learned that their shared past was a valuable treasure worth saving.

Az otthon, a meleg kandalló és a nyikorgó padló továbbra is a gyökereik maradtak.

The home, the warm fireplace, and the creaky floor remained their roots.