A Horgász-bástya a hó alatt csendesen pihent.

The Horgász-bástya rested quietly under the snow.

Bence és Réka ott álltak, és csodálták Budapest gyönyörű látképét.

Bence and Réka stood there, admiring the beautiful view of Budapest.

A Duna túlpartján a Parlament épülete büszkén magasodott az ég felé.

On the other side of the Duna, the building of the Parliament proudly rose towards the sky.

Bence nagyon lelkes volt.

Bence was very enthusiastic.

Az építészet mindig is érdekelte, és ez a hely különösen megigézte.

He had always been interested in architecture, and this place particularly fascinated him.

— Mennyire csodás! — mondta Bence.

"How wonderful!" said Bence.

— Muszáj készítenem egy képet!

"I have to take a picture!"

— Rendben, de vigyázz magadra! — figyelmeztette Réka.

"Alright, but be careful!" warned Réka.

— Nagyon hideg van, és a talaj csúszós.

"It's very cold, and the ground is slippery."

Bence elővette a fényképezőgépét.

Bence took out his camera.

Fújt a hideg szél, de őt ez nem érdekelte.

The cold wind blew, but he didn't care.

Csak a tökéletes fotóra koncentrált.

He focused solely on the perfect shot.

Ám ahogy kitartotta a gépet, hirtelen szédülni kezdett.

But as he held out the camera, he suddenly started to feel dizzy.

A világ körülötte forogni látszott.

The world around him seemed to spin.

— Jaj, Bence! Ülj le egy kicsit! — kiáltott Réka aggódva.

"Oh, Bence! Sit down for a moment!" shouted Réka worriedly.

— Csak egy pillanat, mindjárt kész... — Bence próbálta összeszedni magát, de a szédülés nem múlt.

"Just a moment, almost done..." Bence tried to compose himself, but the dizziness didn't pass.

Nem akarta elengedni a lehetőséget, hogy lefotózza a Parlamentet.

He didn't want to miss the opportunity to photograph the Parliament.

— Kérlek, pihenj egy kicsit — kérlelte Réka.

"Please, rest a little," pleaded Réka.

— Nem akarlak bajba sodorni.

"I don't want you to get into trouble."

Bence végül engedett.

Bence eventually acquiesced.

Réka segített neki leülni egy közeli padra.

Réka helped him sit down on a nearby bench.

A széllökéseknek már kevésbé voltak kitéve, így egy kicsit megnyugodott.

They were less exposed to the gusts of wind there, so he calmed down a little.

Réka nem tágított mellőle, lassan visszatért a világosság Bence szeme elé.

Réka stayed by his side, and slowly the clarity returned to Bence's vision.

— Készen vagy? Megpróbáljuk újra? — kérdezte Réka gyengéden.

"Are you ready? Shall we try again?" asked Réka gently.

Bence bólogatott.

Bence nodded.

Réka odatartotta Bence kezét, hogy megfoghassa a fényképezőt.

Réka supported Bence's hand to help him hold the camera.

Együtt sikerült megörökíteniük a pillanatot.

Together, they managed to capture the moment.

A Parlament most már a fotón is épp olyan gyönyörű volt, mint élőben.

The Parliament was just as beautiful in the photo as it was in real life.

Miután elkészültek, Réka segítette Bencét felállni.

After they finished, Réka helped Bence stand up.

Elindultak egy közeli kávézó felé.

They headed towards a nearby café.

A meleg teától Bence hamarosan jobban érezte magát.

The warm tea soon made Bence feel better.

— Köszönöm, hogy itt voltál velem — mondta Bence.

"Thank you for being here with me," said Bence.

— Mindig itt vagyok neked — mosolygott Réka.

"I'm always here for you," smiled Réka.

Nézegették a képeket együtt.

They looked through the pictures together.

Gyönyörűek lettek.

They turned out beautifully.

Bence megtanulta, hogy az izgalom fontos, de az egészség még inkább.

Bence learned that excitement is important, but health even more so.

Megfogadta, hogy a jövőben jobban vigyáz magára.

He promised to take better care of himself in the future.

A téli Budapest örök emlék maradt számukra, és a nap vége felé már csak a szép pillanatokra emlékeztek.

The winter Budapest remained an everlasting memory for them, and by the end of the day, they only remembered the beautiful moments.