Budapest téllel borítva mesés látványt nyújtott.

Budapest blanketed in winter provided a magical sight.

Az utcák fehér hóval fedettek voltak, a Duna vize csendesen hömpölygött.

The streets were covered with white snow, and the waters of the Duna quietly swirled.

Az év utolsó napja volt.

It was the last day of the year.

Az emberek az utcákon sétáltak, mindenki a nagy éjjeli ünnepségre készült.

People walked the streets, everyone preparing for the big night celebration.

István csendesen üldögélt a szobájában.

István sat quietly in his room.

Kintről hallatszott a nevetés és zene hangja.

Laughter and the sound of music could be heard from outside.

Az év végén mindig elgondolkodott az életén, de ezúttal különösen nehéznek találta.

At the end of the year, he always reflected on his life, but this time he found it particularly difficult.

Az új év lehetőséget jelentett a változásra, de ő tele volt bizonytalansággal és félelemmel.

The new year signified an opportunity for change, but he was filled with uncertainty and fear.

Réka energikusan lépett be a szobába.

Réka energetically entered the room.

"István, indulnunk kell!

"István, we have to go!

A tűzijáték a Duna-parton csodálatos lesz!

The fireworks on the Duna-bank will be wonderful!"

" - mondta mosolyogva.

she said with a smile.

Réka mindig tudott lelkesedni, és ezt mosolygó arccal tette.

Réka always managed to be enthusiastic, and she did it with a smiling face.

István csak egy pillanatig hezitált, aztán megindultak.

István hesitated for just a moment, then they set off.

A villamoson ülve Réka folyamatosan mesélt.

Sitting on the tram, Réka talked continuously.

Hogyan képzeli az új év eljövetelét, milyen tervei vannak, és mennyire örül, hogy itt lehet, Budapesten, a barátokkal.

How she imagined the arrival of the new year, what plans she had, and how happy she was to be here, in Budapest, with friends.

István csak hallgatta, de lassan kezdett feloldódni.

István just listened, but slowly started to relax.

Érezte, hogy Réka lelkesedése átragad rá, bár a gondolatai még mindig nehezek voltak.

He felt that Réka's enthusiasm was rubbing off on him, even though his thoughts were still heavy.

A Duna-parton már gyülekezett a tömeg.

By the riverside, the crowd was already gathering.

A Lánchíd fényei kirajzolódtak a hóesésben.

The lights of the Lánchíd stood out in the snowfall.

Az emberek örömmel várták az éjféli tűzijátékot.

People awaited the midnight fireworks gladly.

István és Réka is megálltak a tömeg szélén, a tömeg zsivaja betöltötte a levegőt.

István and Réka also stopped at the edge of the crowd, the buzz of the crowd filling the air.

Ahogy az óra ütött tizenkettőt, az eget hirtelen megtöltötték a színes fények.

As the clock struck twelve, the sky suddenly filled with colorful lights.

A tűzijáték káprázatos volt, a szívük pedig egyszerre dobbant meg a látványtól.

The fireworks were dazzling, and their hearts beat at the sight.

István mélyet sóhajtott, és végül megszólalt: "Réka, néha úgy érzem, hogy nincs elég erőm változtatni az életemen.

István sighed deeply and finally spoke: "Réka, sometimes I feel like I don't have enough strength to change my life."

"Réka figyelmesen hallgatta.

Réka listened attentively.

"István, minden nap egy új lehetőség a változásra.

"István, every day is a new opportunity for change.

Nem kell nagy dolgokra gondolni.

You don't have to think about big things.

Kezdd kicsiben, de sohase hagyd, hogy a félelem irányítson" - mondta biztatóan.

Start small, but never let fear control you," she said encouragingly.

A tűzijáték utolsó darabjai is szétrobbantak az égen, és István érezte, hogy valami megváltozott benne.

The last pieces of the fireworks exploded in the sky, and István felt something had changed in him.

A félelem már nem volt olyan szorító.

The fear was no longer so gripping.

Visszanézett Rékára, és hálásan mosolygott.

He looked back at Réka and smiled gratefully.

A hazafelé vezető úton István már másképp látta a világot.

On the way home, István saw the world differently.

A hópuha Budapest utcáin sétálva megerősödött az elhatározása.

Walking the snow-soft streets of Budapest, his resolve strengthened.

A jövő olyan lehetőség volt, amit megérdemelt kipróbálni.

The future was a possibility worth trying.

István most már tudta: a változás nem jön azonnal, de Réka szavai és a tűzijáték emléke lendületet adott neki.

István now knew: change doesn't come immediately, but Réka's words and the memory of the fireworks gave him momentum.

Az új év egy új kezdet, és ő készen állt változtatni.

The new year was a new beginning, and he was ready to change.