Kata az ablak mellett ült a kis, hangulatos kávézóban, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Duna jeges vizére és a Lánchíd ragyogó fényeire.

Kata sat by the window in the small, cozy café, from where there was a wonderful view of the icy waters of the Duna and the glowing lights of the Lánchíd.

Körülötte emberek vidáman csevegtek, poharukat emelgették, nevetésük betöltötte a teret.

Around her, people chatted merrily, raised their glasses, their laughter filling the space.

Kint a hó halkan hullt, betakarta Budapest utcáit, varázslatos téli hangulatot teremtve.

Outside, the snow fell quietly, blanketing the streets of Budapest, creating a magical winter atmosphere.

Zsófi ott ült Kata mellett, próbálta megnyugtatni a barátnőjét.

Zsófi sat next to Kata, trying to comfort her friend.

"Tudom, hogy nehéz, Kata, de Bence szeret téged" – mondta Zsófi kedvesen, miközben kezeit melegen összefogta Kata hideg kezeivel.

"I know it's hard, Kata, but Bence loves you," Zsófi said kindly, warmly clasping Kata's cold hands with hers.

Kata szemei a kávéja gőzölgő felszínét pásztázták.

Kata's eyes scanned the steaming surface of her coffee.

Bence, a szerelme, hónapokkal ezelőtt Londonba költözött a munkája miatt.

Bence, her love, had moved to London months ago because of his work.

A távolság nyomasztó volt, és a folyamatos időeltérések nehézkesek.

The distance was oppressive, and the constant time differences were difficult.

Az ünnepek alatt ez az érzés még égetőbbé vált.

During the holidays, this feeling became even more intense.

Hiányzott neki Bence társasága, közelsége.

She missed Bence's company, his closeness.

Mindazonáltal Zsófi önzetlen támogatása segített, hogy ne érezze magát annyira egyedül.

Nonetheless, Zsófi's selfless support helped her not feel so alone.

Kata mély lélegzetet vett.

Kata took a deep breath.

"Úgy érzem, elveszítjük egymást" – vallotta be csendesen.

"I feel like we're losing each other," she admitted quietly.

"Számos dolgot nem oszthatunk meg, és néha úgy érzem, hogy a szeretet nem elég.

"There are many things we can't share, and sometimes I feel like love isn't enough."

"Zsófi megértően bólintott.

Zsófi nodded understandingly.

"Gondolkodtál már azon, hogy őszintén elmondod neki, hogy mit érzel?

"Have you thought about honestly telling him how you feel?

Talán még ma este?

Maybe tonight?"

"Kata elmosolyodott.

Kata smiled.

Az óra már közelített az éjfélhez.

The clock was nearing midnight.

Talán Zsófinak igaza van.

Perhaps Zsófi was right.

Talán meg kell próbálnia.

Perhaps she should try.

Amikor az óra elérte a tizenkettőt, és a városban az égbolton a tűzijátékok színes fényekkel robbantak, Kata elővette telefonját.

When the clock struck twelve, and the fireworks burst with colorful lights in the sky above the city, Kata took out her phone.

A szíve gyorsan vert, de mégis tárcsázta Bence számát.

Her heart beat quickly, but she still dialed Bence's number.

A vonal kicsengése végtelen időnek tűnt.

The ringing felt like an eternity.

Végül Bence fáradt, de szeretetteljes arca jelent meg a képernyőn.

Eventually, Bence's tired but loving face appeared on the screen.

"Boldog Új Évet, Kata!

"Happy New Year, Kata!"

" – kiáltotta vidáman.

he exclaimed cheerfully.

Kata nevetett, a könnyei megcsillantak a szemében, de ezúttal a remény és az öröm könnyei voltak.

Kata laughed, tears shimmering in her eyes, but this time they were tears of hope and joy.

"Boldog Új Évet, Bence!

"Happy New Year, Bence!"

" – válaszolta, miközben a tűzijáték színeiben fürdött a város.

she replied, as the city was bathed in the colors of the fireworks.

Abban a pillanatban, hogy nézték együtt a tűzijátékot – bár csak a képernyőn keresztül – rájött, hogy ezek a megosztott pillanatok számítanak a legtöbbet.

In that moment, as they watched the fireworks together—even if only through the screen—she realized that these shared moments mattered the most.

"Megéri, ugye?

"It's worth it, isn't it?"

" – suttogta, miközben a tűzijátékok utolsó robbanásai elültek.

she whispered as the last explosions of fireworks faded away.

Bence bólintott.

Bence nodded.

"Igen, megéri, és hamarosan újra együtt leszünk.

"Yes, it's worth it, and we'll be together again soon."

"Kata elmosolyodott, és érezte, hogy szíve megkönnyebbül.

Kata smiled, feeling her heart lighten.

A távolság még mindig ott volt, de a remény, a szeretet és a közös ígéretek felülírták azokat az akadályokat.

The distance was still there, but hope, love, and their shared promises outweighed those obstacles.

Az új év új lehetőségekkel kecsegtetett, és Kata elhatározta, hogy megbirkózik a távolsággal, mert ezek a pillanatok jelentettek mindent számára.

The new year held new opportunities, and Kata resolved to cope with the distance because these moments meant everything to her.