A hó puha fehér takaróként borította be Budapest utcáit.

The snow covered the streets of Budapest like a soft white blanket.

A Halászbástya tetején, ahol a leghidegebb szél is csak gyengéden simogatta az arcot, Judit és László álltak egymás mellett.

At the top of the Halászbástya, where even the coldest wind only gently caressed the face, Judit and László stood next to each other.

Az egész osztály karácsonyi kiránduláson vett részt, de László gondolatai máshol jártak.

The whole class was on a Christmas outing, but László's thoughts were elsewhere.

Egész nap azon töprengett, mikor lesz a legalkalmasabb pillanat, hogy átadja ajándékát Juditnak.

All day, he pondered when the most suitable moment would be to give his gift to Judit.

Egy fényképet hozott magával, amit róluk készített a múlt tavasszal.

He had brought a photo he had taken of them last spring.

Az iskolai kirándulás alatt, egy napsütéses napon, amikor Judit nevetett, és szeme ragyogott, mintha a napfény tükröződne benne.

During the school trip, on a sunny day when Judit was laughing, and her eyes were shining as if the sunlight was reflected in them.

A kép hátuljára egy levelet írta, amelyben leírta érzéseit.

On the back of the photo, he had written a letter expressing his feelings.

Judit nevetett, beszélgetett a barátaival, és közben Lászlóra is mosolygott.

Judit laughed, talked with her friends, and also smiled at László.

A fiú szíve gyorsabban vert, amikor elhatározta, hogy most vagy soha.

The boy's heart beat faster as he decided it was now or never.

Összeszedte minden bátorságát, és megszólította Juditot.

He gathered all his courage and addressed Judit.

- Judit, van egy kis ajándékom számodra - mondta László, s a szíve a torkában dobogott.

"Judit, I have a little gift for you," said László, his heart pounding in his throat.

Judit csodálkozva nézett rá, aztán elvette a fényképet a fiú kezéből.

Judit looked at him in surprise, then took the photo from his hand.

Lassan megfordította, hogy elolvassa a hátsó üzenetet.

She slowly turned it over to read the message on the back.

A hideg levegő ellenére László érezte, hogy az arca forró.

Despite the cold air, László felt his face grow hot.

Judit néhány pillanatig csendben maradt, majd felemelte a tekintetét Lászlóra.

Judit remained silent for a few moments, then lifted her gaze to László.

- Ez gyönyörű, László - mondta kedvesen, egy meleg mosollyal az arcán.

"This is beautiful, László," she said kindly, with a warm smile on her face.

- Mindig is reméltem, hogy hallok tőled ilyesmit.

"I've always hoped to hear something like this from you.

Én is kedvellek.

I like you too."

László megkönnyebbülten sóhajtott.

László sighed in relief.

Olyan érzés volt, mintha egy hatalmas súlyt vettek volna le a válláról.

It felt as if a massive weight had been lifted from his shoulders.

A szívében melegség áradt szét.

Warmth spread through his heart.

Aznap, a Halászbástya csúcsán, László ráébredt, hogy megérte szembenéznie a félelmeivel.

That day, at the peak of the Halászbástya, László realized it was worth facing his fears.

A kilátás a városra lenyűgöző volt, de számára Judit mosolya mindennél szebb volt.

The view of the city was stunning, but for him, Judit's smile was more beautiful than anything.

Most már tudta, hogy az új év nemcsak egy új kezdetet hoz majd, de egy új kapcsolatot is, amit közösen építhetnek tovább.

Now he knew that the new year would not only bring a new beginning but also a new relationship that they could build on together.

A város alattuk nyugodt, ünnepi csendben pihent, ahogyan ők ketten ott álltak, s egymásra mosolyogtak a havas táj fölött.

The city beneath them rested in a calm, festive silence, as the two of them stood there, smiling at each other over the snowy landscape.