Az ősz halk léptekkel közeledett az egyetemi kollégiumhoz.

Autumn approached the university dormitory with quiet steps.

A levelek sárga és vörös tarkasággal hullottak alá a fák ágairól, a szél pedig játékosan kavarta őket.

The leaves fell from the trees in patches of yellow and red, and the wind playfully swirled them around.

Áron izgatott volt.

Áron was excited.

Emesének közeledett a születésnapja, és ő titokban tervezte, hogy meglepi valami igazán különlegessel.

Emese's birthday was approaching, and he secretly planned to surprise her with something truly special.

Áron mióta csak megismerte Emesét, gyengéd érzelmeket táplált iránta.

Ever since Áron met Emese, he had harbored tender feelings for her.

Most pedig, a hálaadás előtti estén, elérkezett az idő, hogy ezt kimutassa.

Now, on the evening before Thanksgiving, the time had come to show it.

Áron tudta, hogy Emese nem kedveli a nagy, zajos meglepetéseket, ezért egy csendes, kis ünnepségre gondolt a közös helyiségben.

Áron knew that Emese did not like big, noisy surprises, so he thought of a quiet, small celebration in the common room.

Katalin, Emese szobatársa, nem volt elragadtatva az ötlettől.

Katalin, Emese's roommate, was not thrilled about the idea.

Úgy érezte, a finálék közeledte nyomasztja, és csendes környezetre volt szüksége a tanuláshoz.

She felt pressured by the approaching finals and needed a quiet environment for studying.

Amikor Áron megemlítette neki a tervét, Katalin aggodalma fokozódott.

When Áron mentioned his plan to her, Katalin's concern increased.

„Áron, tudod, hogy Emese is stresszes mostanában. Biztos jó ötlet?”

"Áron, you know that Emese has been stressed lately. Are you sure it's a good idea?"

Áron bizonytalanul bólintott.

Áron nodded uncertainly.

„Úgy gondolom, egy kis pihenés jót tenne neki. És neked is, Katalin.”

"I think a little break would do her good. And you too, Katalin."

Katalin homlokráncolva ült, de Áron reménykedett abban, hogy egyszer sikerül neki is kiengednie a gőzt.

Katalin sat with a furrowed brow, but Áron hoped that one day she, too, would be able to let off some steam.

Az este beköszöntött, és a közös helyiség megtelt halvány fényekkel és meleg dekorációval.

Evening arrived, and the common room was filled with dim lights and warm decorations.

Áron néhány közeli barát segítségével megszervezte a kis ünnepséget.

Áron, with the help of a few close friends, organized the small celebration.

Csendes zene szólt, néhány sütemény és tea várta az érkezőket az asztalon.

Soft music played, and some pastries and tea awaited the arrivals on the table.

Emese megérkezett, meglepetten nézett körül, de az ajkán mosoly bujkált.

Emese arrived and looked around in surprise, but a smile lingered on her lips.

„Mindez nekem?” kérdezte melegen.

"All of this for me?" she asked warmly.

Áron szégyenlősen bólintott, miközben átnyújtott neki egy aprócska ajándékot.

Áron shyly nodded as he handed her a small gift.

„Csak egy kis pihenő a sok tanulás közben.”

"Just a little break from all the studying."

A pillanatot azonban megszakította Katalin lágy zöreje, ahogyan ő is belépett a helyiségbe.

The moment was interrupted by a soft rustle as Katalin also entered the room.

„Bocsánat, nem akartam zavarni...”

"Sorry, I didn’t mean to intrude..."

Áron maga sem hitte, amikor Katalin kedves mosollyal csatlakozott hozzájuk.

Áron could hardly believe it when Katalin joined them with a kind smile.

„Talán igazad volt, Áron. Néha kell egy kis szünet.”

"Perhaps you were right, Áron. Sometimes a little break is needed."

A közösen töltött idő alatt nevetés töltötte be a szobát.

During the time spent together, laughter filled the room.

Katalin mosolya szélesebb lett, Emese meghatottan köszönte meg a törődést.

Katalin's smile widened, Emese gratefully thanked them for the care.

Áron érezte, hogy helyesen döntött.

Áron felt he had made the right decision.

Ahogy az este véget ért, Katalin megköszönte Áronnak, hogy kitartott a terve mellett.

As the evening came to an end, Katalin thanked Áron for sticking to his plan.

Emese pedig boldogan súgta neki: „Ez az egyik legszebb születésnapom. Köszönöm.”

Emese happily whispered to him, "This is one of my best birthdays ever. Thank you."

Áron tudta, hogy a szeretetét még nem vallotta be teljesen, de a szívében növekvő bátor érzésekkel nézett a jövő elé.

Áron knew he still hadn't fully confessed his love, but he looked towards the future with a growing courageous feeling in his heart.

A közös estén némán megerősödött barátságok és titkos érzelmek táncoltak tovább a kollégium meleg fényű szobáiban.

During the shared evening, silently strengthened friendships and secret emotions continued to dance in the warm-lit rooms of the dormitory.