Az őszi szellő halkan susogott a bentlakásos iskola kanyargós folyosóin.

The autumn breeze softly whispered through the winding hallways of the boarding school.

A levelek színpompás szőnyege borította az udvart, és a diákok izgatottan készülődtek a közelgő adventi eseményekre.

A vibrant carpet of leaves covered the courtyard, and the students eagerly prepared for the upcoming Advent events.

Bálint, a visszahúzódó, de szorgalmas fiú, az ablakból figyelte a többieket.

Bálint, the reserved yet diligent boy, watched the others from the window.

Egy friss karambol következtében kötést viselt a bal karján.

As a result of a recent accident, he wore a bandage on his left arm.

Megrándult a szívében, mert eszébe jutott a színház, ahova már régóta szeretett volna csatlakozni.

His heart twinged as he remembered the theater he had long wanted to join.

Bálint tudta, itt az idő, hogy szembenézzen félelmeivel.

Bálint knew it was time to face his fears.

Meg akarta próbálni a szereplést a karácsonyi darabban, amit az iskola minden évben hagyományosan előadott.

He wanted to try acting in the Christmas play that the school traditionally performed every year.

Közel hajolt az ablakhoz, és hallotta, hogy a többiek Eszter felől beszéltek, a tehetséges színjátszókörös lányról, aki talán segíthetne neki.

He leaned close to the window and heard others talking about Eszter, the talented girl from the drama club, who might be able to help him.

Napok múlva, miközben a fák végleg ledobták lombjukat, Bálint határozottan közelített Eszterhez az ebédlőben.

Days later, as the trees shed their leaves for the last time, Bálint confidently approached Eszter in the dining hall.

„Szia, Eszter,” szólt bátortalanul, „segítenél nekem a darabra való felkészülésben?

"Hi, Eszter," he said hesitantly, "could you help me prepare for the play?

Szeretném megpróbálni, de a karom…” mondta tétován.

I'd like to try it, but my arm…" he said tentatively.

Eszter mosolya meleg és bátorító volt.

Eszter's smile was warm and encouraging.

„Persze, segítek szívesen!

"Of course, I'd be happy to help!

Mindig is azt hittem, hogy remek színész lennél.

I've always thought you'd make a great actor."

” Bálint elmosolyodott, és kezdték közösen kiválasztani a megfelelő szerepet, ami nem igényelt sok fizikai mozgást.

Bálint smiled, and they began choosing the right role that wouldn't require much physical movement.

Amikor eljött az előadásra való jelentkezés napja, a régi épület nagytermében gyűltek össze.

When the day for audition sign-ups arrived, they gathered in the old building's great hall.

Lajos, a rendező, maga vezette a meghallgatásokat.

Lajos, the director, personally conducted the auditions.

Bálint idegesen toporgott, amikor a színpadra lépett.

Bálint fidgeted nervously as he stepped onto the stage.

Eszter tekintete bátorítóan találkozott az övével a nézőtér sötétjéből.

Eszter's gaze met his encouragingly from the darkness of the audience.

Bálint elkezdte a monológját.

Bálint began his monologue.

Szavai magabiztosan és tisztán szóltak.

His words were confident and clear.

Mindenki, köztük Lajos is, elámult a fiú magabiztosságán.

Everyone, including Lajos, was amazed by the boy's confidence.

Amikor végzett, egy pillanatra csend állt be a teremben, majd taps tört ki.

When he finished, the hall was silent for a moment, then applause erupted.

Lajos kijelentette: „Bálint, egy nagyszerű szerep vár rád.

Lajos declared, "Bálint, a great role awaits you.

Olyan szerep, amelyben a tehetséged igazán kibontakozhat, és a sérült karod sem lesz akadály.

A role in which your talent can truly blossom, and your injured arm won't be an obstacle."

”Ez volt az a pillanat, amikor Bálint felismerte, hogy a félelmeitől való megszabadulás sokkal többet jelentett puszta bátor színpadra lépésnél.

This was the moment Bálint realized that overcoming his fears meant much more than simply bravely stepping onto the stage.

Ez azt jelentette, hogy képes hinni önmagában, és úgy érezte, hogy megérdemli a helyét a színház világában.

It meant believing in himself and feeling that he deserved his place in the world of theater.

A decemberi napokban, a készülődés izgalmában és a próbák forgatagában Bálint már nemcsak egy diák volt.

In the excitement of December days, amidst the preparation and the whirlwind of rehearsals, Bálint was no longer just a student.

Egy színész lett, aki megtanult bízni az álmaiban és a lehetőségeiben.

He became an actor who learned to trust in his dreams and his potential.