Amikor az őszi nap fénye aranyszínűvé varázsolta a Hortobágyi síkságot, Réka a tanya udvarán állt.

When the autumn sun turned the Hortobágyi plain golden, Réka stood in the yard of the farmstead.

Az égbolt végtelen kéksége és a földek végtelen zöldje olyan háttér volt, amelyet oly jól ismert.

The endless blue of the sky and the endless green of the fields were a backdrop she knew so well.

A közelgő Márton-napi ünnep feszültséget és izgatottságot hozott mindenkinek a tanya életébe.

The approaching Márton-day celebration brought tension and excitement into everyone's life at the farm.

Réka különösen gondolkodóba esett.

Réka especially found herself in deep thought.

Réka szerette a családi hagyományokat, de valami többre vágyott.

Réka loved the family traditions, but she yearned for something more.

Testvére, István, nem értette ezt az új vágyat.

Her brother, István, didn't understand this new desire.

Ő a tanya életét tartotta mindennek a középpontjában.

He considered life on the farm the center of everything.

Azonban Réka szíve másképp dobogott.

However, Réka's heart beat differently.

Egy nap László, a városi rokon, érkezett.

One day, László, their relative from the city, arrived.

A fiatalember számára újdonság volt a tanya egyszerűsége, de érezte benne a közösség erejét.

For the young man, the simplicity of the farm was novel, but he felt the strength of the community within it.

László rámutatott, hogy a városi élet is tartogathat lehetőségeket Réka számára, anélkül hogy elveszítené gyökereit.

László pointed out that city life could also offer opportunities for Réka, without her losing her roots.

Réka és István ezen az estén leültek beszélgetni a nagy tölgyfa alá, amely a tanya központi része volt.

That evening, Réka and István sat down to talk under the large oak tree, which was the central part of the farmstead.

Réka kifejtette, hogy szeretné felfedezni a városban rejlő lehetőségeket, talán egy tanoncság segítségével.

Réka expressed her desire to explore the opportunities in the city, perhaps with the help of an apprenticeship.

István arca komor volt, de László szavai visszhangoztak benne: "Mindig hazatérhetsz.

István's face was grim, but László's words echoed in him: "You can always come home."

"A következő napokon a tanya a Márton-napi ünnepre készült.

In the following days, the farm prepared for the Márton-day celebration.

A gyerekek lámpásokat készítettek, a felnőttek pedig a libasült előkészületeivel foglalatoskodtak.

The children made lanterns, while the adults busied themselves with preparations for the roast goose.

A fal hátsó részén már ott függött az újonnan elkészült színes szalag.

On the back wall already hung the newly completed colorful ribbon.

Az ünnepségen, amikor a tűz körül ültek, Réka bátran szólalt meg.

During the celebration, as they sat around the fire, Réka spoke bravely.

"Szeretnék kipróbálni valami újat.

"I would like to try something new.

A városba mennék, de mindig visszatérek, Márton-napon, karácsonykor, és amikor csak számítok.

I would go to the city, but I will always return, on Márton-day, at Christmas, and whenever I count."

" István bólintott, szeme melegen csillogott a tűz fényében.

István nodded, his eyes glinting warmly in the firelight.

"Rendben, de mindig számíthatsz rám.

"Alright, but you can always count on me."

"László barátságosan mosolygott.

László smiled amicably.

A tűz lángjai fel-felvillanva pásztázták az arcokat, köztük Rékáét is, aki már biztos volt döntésében.

The flames of the fire flickered across their faces, including Réka's, who was now sure of her decision.

Aznap éjjel Réka új álommal hajtotta nyugovóra a fejét, tudva, hogy családja támogatja őt.

That night, Réka laid her head to rest with a new dream, knowing her family supported her.

Márton nap estéjén új fejezet kezdődött a tanya és Réka életében.

On Márton night, a new chapter began in the life of the farmstead and Réka.

A hagyományok folytatódtak, ahogy azok mindig is tették, de Réka már tudta, hogy vár rá a világ, s ő is visszatér majd, újdonságokkal és élményekkel, amiket szíve mélyén ennek a tanyának köszönhet.

The traditions continued, as they always had, but Réka now knew that the world awaited her, and she would also return with new experiences and stories, which she owed to this farm deep in her heart.