A levelek susogtak a repedezett aszfalton, ahogy Zoltán halkan lépkedett a romos utcákon.

The leaves rustled on the cracked asphalt as Zoltán quietly walked through the ruined streets.

Budapest most kísértet járta hely volt, az élet nyomai már alig emlékeztettek arra, amit valaha ismert.

Budapest was now a haunted place, the traces of life barely reminded him of what it once was.

Mindenhol omladozó épületek, burjánzó növényzet.

Crumbling buildings everywhere, luxuriant vegetation.

Az ősz lassan átvette a hatalmat, és a hideg szél megcsípte az arcát.

Autumn slowly took over, and the cold wind nipped at his face.

Zoltán egyetlen célja az volt, hogy elegendő élelmet és vizet találjon a közeledő télre.

Zoltán's sole aim was to find enough food and water for the approaching winter.

Egy másik reménye még erősebben hajtotta: valahol itt lehet a húga, akit keres.

Yet, another hope drove him even more strongly: somewhere here might be his sister, whom he was searching for.

Óvatos volt, mindig a Rejtőző utcákban mozgott, elkerülte az ismeretleneket.

He was cautious, always moving through the Hidden Streets, avoiding strangers.

A köd mindent elnyelt, de nem rejthette el a magányosságot, ami folyamatosan ott lebegett körülötte.

The fog swallowed everything but couldn't hide the loneliness that constantly hovered around him.

Egy napon, amikor egy régi szupermarket maradványait kutatta át, Zoltán hangokat hallott.

One day, while searching through the remnants of an old supermarket, Zoltán heard voices.

Megfordult, készen állva a menekülésre vagy a harcra, de egy nő állt előtte.

He turned around, ready to flee or fight, but a woman stood before him.

Eszter gyorsan hátralépett, látva Zoltán védekező testtartását.

Eszter quickly stepped back upon seeing Zoltán's defensive posture.

„Nem akarok ártani” – mondta csendesen.

"I don't want to harm you," she said quietly.

„Én is túlélő vagyok.

"I'm a survivor too.

Csak menedéket keresek.

Just looking for shelter."

”Zoltán nem bízott benne rögtön.

Zoltán didn't trust her right away.

Túl sokszor látott már árulást ebben az új világban.

Too often he'd seen betrayal in this new world.

Eszter azonban más volt.

However, Eszter was different.

Nem próbált ráerőltetni semmit, csak megosztotta vele céljait.

She didn't try to impose anything on him, just shared her goals.

Szeretett volna társaságot, egy biztonságos helyet, ahol újra emberi érzéseket élhet át.

She longed for company, a safe place where she could experience human emotions again.

Beszélgetni kezdtek, mindketten a helyzetükről, a családjukról és a reményeikről meséltek.

They began to talk, both sharing their situations, about their families and their hopes.

Zoltán elmondta Eszternek a húga eltűnéséről, Eszter pedig megosztotta, mennyire hiányoznak neki a családjaival töltött ünnepek.

Zoltán told Eszter about his sister's disappearance, and Eszter shared how much she missed the holidays spent with her family.

Az emlékek között ott volt a Mindenszentek napja, amikor virágokkal borították a sírokat és gyertyát gyújtottak az elhunytak emlékére.

Among the memories was All Saints' Day, when they covered the graves with flowers and lit candles in memory of the departed.

Hirtelen futólépteket hallottak a közelben.

Suddenly, they heard running footsteps nearby.

Zoltán érzelmei elárasztották, de most nem volt idő tétovázásra.

Zoltán was flooded with emotions, but there was no time for hesitation.

„Együtt kell maradnunk” – mondta.

"We have to stick together," he said.

Eszter bólintott.

Eszter nodded.

Összefogtak, elmúlt a bizonytalanság perce.

They joined forces, and the moments of uncertainty passed.

A támadók gyorsan közeledtek, de Zoltán és Eszter együtt szálltak szembe velük.

The attackers approached quickly, but Zoltán and Eszter faced them together.

Egyesített erejükkel sikerült elkergetniük a veszélyt.

With their combined strength, they managed to drive away the danger.

Ahogy a támadók eltűntek a ködben, ketten összenéztek, végre megértve egymást.

As the attackers disappeared into the fog, the two of them exchanged glances, finally understanding each other.

„Talán együtt könnyebb lesz” – mondta Eszter fáradtan, de bizakodón.

"Maybe it will be easier together," Eszter said tiredly but optimistically.

Zoltán elmosolyodott.

Zoltán smiled.

Tudta, hogy a bizalom lassan épül, de úgy döntött, hogy ad egy esélyt ennek az új szövetségnek.

He knew that trust builds slowly, but he decided to give this new alliance a chance.

Így kezdődött valami új.

Thus began something new.

Zoltán és Eszter megállapodtak, hogy megsegítik egymást a tél folyamán, mégis külön célokkal bírtak.

Zoltán and Eszter agreed to help each other through the winter, yet they had separate goals.

Zoltán kereshette tovább húgát, míg Eszter remélhette, hogy a magány eltűnik az életéből.

Zoltán could continue searching for his sister, while Eszter could hope the loneliness would vanish from her life.

A romok közepette újjászületett a bizalom apró magva.

Amidst the ruins, the tiny seed of trust was reborn.

Egy új remény sugárzott a kihalt utcák felett.

A new hope shone over the deserted streets.