Az őszi szellő leveleket sodort végig a gimnázium udvarán, mikor Bence álmosan sétált be az épületbe.

The autumn breeze swept leaves across the high school courtyard as Bence sleepily walked into the building.

Egy félhomályos reggelen, a levegőben All Hallows' Day (Mindenszentek) közeledtének illata terjengett.

On this dimly lit morning, the air was filled with the scent of the approaching "All Hallows' Day (Mindenszentek)".

A folyosókon diákok nyüzsögtek, nevetéssel és halk morajlással töltve meg a levegőt.

The hallways bustled with students, filling the air with laughter and a low murmur.

Bence, a szórakozott, de szerethető fiú, már majdnem az osztályteremhez ért, amikor furcsa, kaparászó hangot hallott a „hátizsákjából”.

Bence, the absent-minded yet lovable boy, was almost at the classroom when he heard a strange scratching sound from his "backpack".

Rövid riadalom után belenézett, és döbbenettel látta meg szeretett tyúkját, Nuggetet, ahogy bájosan pillantott rá.

After a moment of panic, he looked inside and was astonished to see his beloved chicken, Nugget, looking up at him sweetly.

„Hogy kerülhettél ide?” – suttogta Bence, bár már tudta, hogy az otthoni sietség és szórakozottság közrejátszott.

“How did you get in there?” Bence whispered, though he already knew that the morning rush and his absent-mindedness played a part.

Az osztályteremben már mindenki a helyén ült, amikor Bence belépett.

By the time Bence entered the classroom, everyone was already seated.

Lili és Ákos sokatmondó pillantást váltottak vele – ők voltak Bence legjobb barátai, és persze mindent tudtak Nuggetről.

Lili and Ákos exchanged a meaningful glance with him—they were Bence's best friends and, of course, knew all about Nugget.

Az órák csendesen teltek, mígnem az első csendes pillanatban Nugget klaktoló hangja áttörte az osztály halk duruzsolását.

Classes went on quietly until during the first silent moment, Nugget's clucking broke through the classroom's gentle buzz.

Az osztályban minden tekintet Bencére szegeződött, és a fiatal fiú kétségbeesetten próbálta megnyugtatni a tyúkot.

Everyone's eyes were on Bence, and the young boy desperately tried to calm the chicken.

Gyorsan döntött: az első szünetben biztonságba helyezi Nuggetet a szekrényében.

He quickly decided to secure Nugget in his locker during the first break.

Sikerült is ügyesen megoldania a dolgot.

He managed to handle the situation skillfully.

A következő órákra Nuggetet elrejtette, bár a kis szárnyas többször is megpróbált szabaddá válni.

For the next few classes, Nugget was hidden away, although the little fowl tried to break free several times.

A tanórák vége előtt azonban újabb bonyodalom lobbant fel: az igazgató váratlan szekrény-ellenőrzést tartott, és Nugget kitört a fogságból.

However, before classes ended, a new complication arose: the principal conducted an unexpected locker inspection, and Nugget escaped from captivity.

A tyúk gyorsan szaladt végig a folyosón, klakkolva, míg Bence mögötte loholt néhány kenyérmorzsával, miközben a többiek nevetve figyelték a jelenetet.

The chicken quickly ran down the hallway, clucking, while Bence chased after with some bread crumbs, and the others watched the scene with laughter.

Végül a kacagástól feldobott diákok sorfala között Bence ügyesen elkísérte Nuggetet vissza.

Finally, amidst the cheer of amused students, Bence skillfully escorted Nugget back.

„Mi ez a hangzavar?” – kérdezte az igazgató, aki kíváncsian követte a jelenetet.

“What is all this ruckus?” asked the principal, who curiously followed the scene.

Miután Bence megmagyarázta a helyzetet, az igazgató nem tudott haragudni.

After Bence explained the situation, the principal couldn't be angry.

Inkább mosollyal javasolta, hogy Nugget tölthetné a hátralévő napot a biológia teremben, ahol jól megférne az állatkákkal.

Instead, with a smile, he suggested that Nugget could spend the rest of the day in the biology room, where she would fit well with the other animals.

Az incidens végére Bence megkönnyebbülten sóhajtott.

By the end of the incident, Bence sighed with relief.

Rájött, hogy érdemes dupla csekket csinálni a holmijain reggelente.

He realized it was worth double-checking his belongings in the mornings.

Az is kiderült, hogy furcsaságai nem csak elfogadhatók a társai számára, de még szórakoztatóak is.

It also turned out that his peculiarities were not only acceptable to his peers but also entertaining.

Egy kicsit közelebb érezte magát a többiekhez, miközben az őszi nap lebukott a horizonton, és az iskola még mindig tele volt élettel, sok nevetéssel és történetekkel.

He felt a bit closer to the others as the autumn sun set beneath the horizon, and the school remained alive with laughter and stories.