Az irodát vidáman díszítették Halloween-re.

The office was cheerfully decorated for Halloween.

Tökfejek vigyorogtak a sarokban, pókhálók lógtak a mennyezetről.

Jack o'lanterns grinned in the corner, and cobwebs hung from the ceiling.

Az ablakon túl az őszi levelek narancs- és aranyszínűek voltak, és halkan suttogtak a szélben.

Beyond the window, the autumn leaves were shades of orange and gold, quietly whispering in the wind.

Zoltán az ablak mellett ült, és a papírok fölé hajolva dolgozott.

Zoltán sat by the window, working bent over the papers.

Fáradt volt, a szeme nehezen fókuszált a betűkre.

He was tired, his eyes struggling to focus on the letters.

Munkája sok volt, a napi elvárások egyre inkább nyomásként nehezedtek rá.

His workload was large, and the daily expectations increasingly weighed on him.

Zoltán szorgalmasan dolgozott a vállalatnál.

Zoltán worked diligently at the company.

Mindig precíz és pontos volt, de úgy érezte, nem veszik észre.

He was always precise and punctual, but he felt unnoticed.

Eszter, az egyik kedvelt munkatársa, megállt mellette, és kedvesen megszólította: "Zoltán, nem gondolod, hogy túl sokat vállalsz magadra?

Eszter, one of his favored colleagues, stopped by his side and kindly addressed him: "Zoltán, don't you think you're taking too much on yourself?

Néha pihenned kellene.

You should rest sometimes."

"Zoltán megrázta a fejét.

Zoltán shook his head.

"Muszáj kitartanom.

"I must persevere.

Kell az előléptetés.

I need the promotion.

De köszönöm az aggódást.

But thank you for your concern."

" Nem akarta, hogy gyengének lássa bárki is.

He didn't want anyone to see him as weak.

Az álma az volt, hogy év végére előléphessen, több felelősséget kapjon, és megkapja a régóta várt elismerést.

His dream was to advance by the end of the year, take on more responsibility, and receive the long-awaited recognition.

A napok teltek, és a munka csak nőtt.

The days passed, and the work only increased.

Zoltán teste jelezte a kimerültséget, de ő figyelmen kívül hagyta.

Zoltán's body signaled exhaustion, but he ignored it.

András, a főnöke, minden nap újabb feladatokat adott neki.

András, his boss, gave him new tasks every day.

Egyre több időt töltött az irodában, ahogy közeledett a Halloween buli.

He spent more and more time at the office as the Halloween party approached.

Kívülről a dolgok jól mentek, de belül Zoltán már alig bírta.

From the outside, things were going well, but inside Zoltán could barely manage.

A Halloween parti estéjén a kollégák vidáman nevettek és élvezték az ünnepet.

On the evening of the Halloween party, the colleagues laughed joyfully and enjoyed the festivities.

Zoltán próbálta tartani a lépést, de érezte, hogy gyengeség kerülgeti.

Zoltán tried to keep pace but felt weakness creeping in.

Mielőtt még bárki észrevehette volna, összecsuklott.

Before anyone could notice, he collapsed.

Eszter sikoltott, a kollégák köré gyűltek, András pedig gyorsan a helyszínre sietett.

Eszter screamed, colleagues gathered around, and András quickly rushed to the scene.

"Valaki hívjon orvost!

"Someone call a doctor!"

" mondta, miközben próbálta felébreszteni Zoltánt.

he said as he tried to revive Zoltán.

Amikor Zoltán magához tért, András közelebb hajolt hozzá.

When Zoltán came to, András leaned closer to him.

"Zoltán, most már értem, hogy túl sokat vállalsz.

"Zoltán, now I understand that you've taken on too much.

Kevesebb feladatot kapsz, és részt veszel egy fontos projektben, de emberi időkeretek között.

You'll receive fewer tasks and participate in an important project, but within humane timeframes."

"Zoltán fáradtan bólintott, hálás volt a megértésért.

Zoltán, tiredly nodded, grateful for the understanding.

Rájött, hogy az erősség nem csak a kitartásban, hanem az önmagunk határainak tisztában tartásában is rejlik.

He realized that strength lies not only in perseverance but also in being aware of one's limits.

Az új feladatai során megkapta azt az elismerést, amire vágyott, ugyanakkor az életmunka egyensúlya is helyrebillent.

With his new tasks, he received the recognition he desired, while life-work balance was restored.

Így, a lassan télbe hajló ősz közepette, Zoltán megtanulta, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem egy újfajta erő, ami tiszteltté és boldogabbá tette őt.

Thus, in the midst of the autumn slowly turning into winter, Zoltán learned that asking for help is not weakness but a new kind of strength that made him respected and happier.