Az aranysárga levelek suhogtak a szélben az iskola udvarán, ahogy Áron a hatalmas, kőből faragott lépcsőkön ült.

The golden leaves rustled in the wind in the schoolyard as Áron sat on the enormous, stone-carved steps.

Az őszi nap melengette az arcát.

The autumn sun warmed his face.

Áron egy apró, bőrkötéses könyvet tartott a kezében.

Áron held a small, leather-bound book in his hand.

A könyv régi történeteket mesélt el az iskoláról, amely Budapest egyik legidősebb és legszebb épülete volt.

The book recounted old stories about the school, which was one of the oldest and most beautiful buildings in Budapest.

Aznap azonban valami szokatlan történt.

However, that day, something unusual happened.

Az iskola híres történelmi tárgya, egy régi érme, nyom nélkül eltűnt.

The school's famous historical object, an old coin, disappeared without a trace.

Az emberek róla suttogtak, mert ő volt az utolsó, aki a tárgy szobájában járt.

People whispered about it because he was the last one who had been in the room with the object.

Áron tudta, hogy tisztáznia kell a nevét.

Áron knew he had to clear his name.

Első dolga volt, hogy Blankához forduljon, a legjobb barátjához.

His first task was to turn to Blanka, his best friend.

"Blanka, segítened kell!

"Blanka, you have to help me!"

" kezdte Áron izgatottan.

Áron began excitedly.

Blanka szokás szerint azonnal elemzésbe kezdett.

As usual, Blanka immediately began her analysis.

"Van valami ötleted, hol lehet?

"Do you have any idea where it might be?"

" kérdezte az éles eszét csillogtatva.

she asked, showcasing her sharp mind.

"Hmm, talán valaki elrejtette" gondolkodott Áron.

"Hmm, maybe someone hid it," thought Áron.

"Valamit gyanítok az alagsorban".

"I suspect something in the basement."

Másnap, amikor az iskola kiürült, Áron és Blanka titokban visszatértek.

The next day, when the school was empty, Áron and Blanka secretly returned.

Az alagsor sötét és poros volt, de Áront nem rémítette meg.

The basement was dark and dusty, but it didn't scare Áron.

"Vigyázz, nehogy zajt csapjunk!

"Be careful not to make any noise!"

" suttogta Blanka.

Blanka whispered.

A két barát percekig kutakodott, míg végül egy kis rejtett ajtóra bukkantak.

The two friends searched for minutes until they stumbled upon a small hidden door.

Szívük izgatottan dobogott, ahogy beléptek egy keskeny folyosóra.

Their hearts beat excitedly as they entered a narrow corridor.

A végén egy kis teremre akadtak, tele régen látott tárgyakkal.

At the end, they found a small room filled with long-unseen objects.

"Ott van!

"There it is!"

" kiáltott Blanka, amikor megpillantotta a régi érmét.

Blanka shouted when she spotted the old coin.

Mellette egy halom sietősen szanaszét hagyott papírlap hevert, rajtuk egy tanár kézírásával.

Next to it lay a pile of hastily scattered paper sheets, with a teacher's handwriting on them.

"Ez mindent elmond" sóhajtotta Áron megkönnyebbülve.

"This explains everything," sighed Áron in relief.

"Egy tanár akarta eladni az érmét.

"A teacher wanted to sell the coin."

"Másnap bemutatták a bizonyítékokat az igazgatónak.

The next day, they presented the evidence to the principal.

Az igazgató meghallgatta őket, majd igazolta Áron ártatlanságát.

The principal listened to them and then confirmed Áron's innocence.

Az érme visszakerült a helyére, és az ügy végérvényesen lezárult.

The coin was returned to its place, and the case was conclusively closed.

Az eset mind Áron, mind Blanka számára tanulságos volt.

The incident was a lesson for both Áron and Blanka.

Áron biztosabb lett magában, tudván, hogy képes megoldani a problémákat, míg a barátságuk Blanka-val még szorosabbra fűződött.

Áron became more confident, knowing he could solve problems, while his friendship with Blanka grew even stronger.

A történet végére az iskola udvarát továbbra is suhogó aranysárga levelek borították, de Áron szívében már tavasz virágzott.

By the end of the story, the school's yard was still covered in rustling golden leaves, but spring was blooming in Áron's heart.