A nyári este langyos szellője óvatosan simogatta Zoltán arcát, ahogy a Lánchíd felé sétált.

The warm breeze of the summer evening gently caressed Zoltán's face as he walked toward the Lánchíd.

Mellette Eszter lépkedett, mosolygósan és kíváncsian, de belül tétova érzések kavarogtak benne.

Beside him, Eszter walked along, smiling and curious, but inside, tentative feelings swirled within her.

Az este elérkezett, amire egyikük sem tudta igazán, hogy mit várjon.

The evening had arrived, and neither of them truly knew what to expect.

A nap már kezdett lebukni a horizonton, aranyszínű árnyakat vetve a Duna vizére.

The sun had already begun to sink below the horizon, casting golden shadows on the Duna's water.

A hídon állva Budapest látképe lenyűgöző volt.

Standing on the bridge, the view of Budapest was breathtaking.

A Parlament éppen úgy ragyogott, mint a gyönyörű esti fények a környező épületek ablakaiban.

The Parlament gleamed just as the beautiful evening lights did in the windows of the surrounding buildings.

Zoltán igyekezett beszédbe elegyedni.

Zoltán tried to strike up a conversation.

"Azt hiszem, csodálatos ez a kilátás, nem?

"I think this view is wonderful, don't you?"

" - kérdezte kicsit bátortalanul.

he asked a bit hesitantly.

Eszter bólintott, miközben tekintetét a távoli lámpásokra szegezte, amelyek egyre inkább átadták a helyüket az éjszaka csillagainak.

Eszter nodded while her gaze fixed on the distant lanterns, which were increasingly giving way to the stars of the night.

Zoltánt meglepte az este varázsa, és érezte, hogy ideje őszinte lenni.

Zoltán was taken aback by the evening's magic, and he felt it was time to be honest.

"Tudod, eléggé izgulok," ismerte be, "tetszel nekem, és nem akartam ezt elrontani.

"You know, I'm quite nervous," he admitted, "I like you, and I didn't want to ruin this."

" Szavai talán egyszerűek voltak, de Eszter szívéhez találtak.

His words may have been simple, but they reached Eszter's heart.

Eszter elmosolyodott, és szinte megkönnyebbült, hogy végre kimondta.

Eszter smiled and felt almost relieved that it was finally said.

"Én is bizonytalan voltam," mondta, "de most már jobban érzem magam, hogy ezt elmondtad.

"I was uncertain too," she said, "but now I feel better that you told me."

"A hídról lenyűgöző volt a látvány, de a beszélgetés még annál is jobb volt.

The view from the bridge was stunning, but the conversation was even better.

A két fiatal közösen nézte, ahogy a nap alábukik, miközben a város fényei fokozatosan átveszik az uralmat.

The two young people watched together as the sun set, while the city lights gradually took over.

Zoltán ekkor felsóhajtott egy kicsit magabiztosabban.

Zoltán then sighed with a bit more confidence.

"Azt hiszem, mindketten szeretnénk több ilyet, nem?

"I think we both want more of this, don't we?"

" kérdezte Zoltán félénken.

asked Zoltán shyly.

Eszter bólintott mosolyogva.

Eszter nodded, smiling.

"Igen," válaszolta, "nézzük meg, hová vezet.

"Yes," she replied, "let's see where it leads."

"Ahogy ott álltak, a Lánchíd alatt a nyári éjszaka puha sötétje veszi körül őket.

As they stood there, the soft darkness of the summer night wrapped around them beneath the Lánchíd.

Érezték, hogy valami új kezdődik, valami, ami értékes és valódi.

They felt that something new was beginning, something valuable and real.

Az este csodásan telt, mindkét fiatal boldogan, tele reménnyel sétált vissza a városba, kíváncsian várva, mi lesz a következő lépés.

The evening passed wonderfully, both young people happily and hopefully walked back to the city, eagerly anticipating what the next step would be.