Amália és Benedek kiléptek a ragyogó tavaszi napfénybe.

Amália and Benedek stepped out into the brilliant spring sunshine.

A Buda Vár impozáns falai előtt álltak.

They stood in front of the imposing walls of Buda Castle.

Mindketten izgalommal teltek meg.

Both were filled with excitement.

Amália ragaszkodott ahhoz, hogy megtalálja őseik nyomait a kastélyban.

Amália insisted on finding traces of their ancestors in the castle.

Benedek szkeptikus volt, de kedvelte testvére lelkesedését.

Benedek was skeptical but enjoyed his sister's enthusiasm.

"Amália, biztos vagy abban, hogy lesz itt valami?" kérdezte Benedek kissé vonakodva.

"Amália, are you sure there will be something here?" asked Benedek somewhat hesitantly.

"Hiszem, hogy van valami." Amália szemében elszántság csillant.

"I believe there is something." There was a glint of determination in Amália's eyes.

"Ez a mi családi hagyatékunk."

"This is our family legacy."

Ahogy beléptek a kastélyba, érezték a levegőben a történelem súlyát.

As they entered the castle, they felt the weight of history in the air.

A turisták sétáltak mindenhol, de Amália figyelmét egy távoli, kötelekkel lezárt rész kötötte le.

Tourists were walking everywhere, but Amália's attention was drawn to a distant section cordoned off by ropes.

"Menjünk arra." súgta Benedeknek.

"Let's go there," she whispered to Benedek.

"Ez tiltott terület..." ellenkezett Benedek, de követte Amáliát.

"That's a restricted area..." Benedek argued, but he followed Amália.

Bátor elhatározással a testvérek átkeltek a korláton, belépve a rejtett világba.

With brave determination, the siblings crossed the barrier, entering the hidden world.

Egy hosszú, poros folyosón találták magukat.

They found themselves in a long, dusty corridor.

A falak régi képekkel voltak díszítve, melyeken a családjuk címere díszelgett.

The walls were adorned with old pictures, featuring their family's crest.

"Itt van valami." mondta Amália diadalmasan, miközben egy hatalmas, elrejtett ajtóra mutatott, ami a falba volt építve.

"There's something here," said Amália triumphantly, pointing to a large, hidden door built into the wall.

Benedek segített kinyitni az ajtót.

Benedek helped open the door.

A szoba tele volt ősrégi tárgyakkal: könyvek, képek, és egy régi családfa.

The room was filled with ancient artifacts: books, pictures, and an old family tree.

Az egyik sarokban egy vaskos dokumentumot találtak, ami megerősítette családjuk kötődését a kastélyhoz.

In one corner, they found a hefty document that confirmed their family's connection to the castle.

"Ez az!" lelkendezett Amália.

"This is it!" Amália exclaimed.

"Hihetetlen." mondta Benedek meghatottan.

"Incredible," said Benedek emotionally.

"Ki kell derítenünk mindent."

"We have to find out everything."

Később a történelmi társaság előtt mesélték el felfedezésüket.

Later, they recounted their discovery to the historical society.

Bár eleinte kételkedtek, a tárgyak és a dokumentumok minden kétséget eloszlottak.

Although initially doubtful, the artifacts and documents dispelled all doubts.

Amália önbizalmat szerzett, és végre úgy érezte, hogy otthonra talált.

Amália gained confidence and finally felt as though she had found a home.

Benedek büszkén nézett nővérére.

Benedek looked proudly at his sister.

Már nem csak kísérője volt a múlt útvesztőjében, hanem részese is lett annak.

He was no longer just an accompanist in the maze of the past but a part of it.

A nap lenyugodott a Duna fölött, de a testvérekben új világosság gyúlt.

The sun set over the Danube, but the siblings were filled with new light.

Amália és Benedek a kastély lépcsőin nézték, ahogy az égen tűzszínű fény ragyog.

Amália and Benedek watched from the castle steps as a fiery light shone in the sky.

Történetük most már összekapcsolódott a hely történelemével.

Their story was now linked to the history of the place.

És ez a kapcsolat örökre megmarad.

And this connection would remain forever.