A reggeli nap aranyfényben fürdeti Budapestet.

The morning sun bathes Budapest in a golden light.

A Nyugati pályaudvar elnyújtott épülete kígyózik a város szövetében.

The elongated building of the Nyugati train station winds through the fabric of the city.

Csendesen lépkednek az emberek, ki-ki a maga célja után: munkát keresnek, rokonokat látogatnak vagy épp a mindennapi életüket élik.

People walk quietly, each pursuing their own goals: seeking work, visiting relatives, or simply living their everyday lives.

Zoltán ott áll a vonat érkezési platformján.

Zoltán stands on the train arrival platform.

Magas, barna hajú fiú, kezében egy régi bőrönd, amiben az utolsó gimnáziumi napjára szükséges dolgokat tart.

A tall, brown-haired boy, holding an old suitcase containing everything needed for the last day of high school.

A szíve hevesen dobog, ahogy az utolsó napján gondolkodik.

His heart pounds as he thinks about this final day.

Milyen hamar eltelt ez az idő!

How quickly time has passed!

Eleinte izgatott volt.

At first, he was excited.

Most azonban bizonytalan.

Now, however, he is uncertain.

A fiatalok többsége ilyenkor örül a végzős napnak, de Zoltán most kettős érzésekkel harcol.

Most young people are happy on their graduation day, but Zoltán now battles with mixed emotions.

A családja orvosi karriert várt tőle, de őt más érdekli.

His family expected a medical career from him, but he is interested in something else.

A festészet.

Painting.

Az ecset és a vászon szabadsága.

The freedom of the brush and canvas.

Ahogy Zoltán mereng, Lili, a legjobb barátja odalép hozzá.

As Zoltán muses, Lili, his best friend, steps up to him.

Lili vidám, mindig mosolyog.

Lili is cheerful, always smiling.

Hosszú, szőkés haja lobog a tavaszi szellőben.

Her long, blondish hair blows in the spring breeze.

"Zoli, mi a baj?

"Zoli, what's wrong?"

" kérdezi aggódva.

she asks worriedly.

"Én.

"I...

Nem tudom.

I don't know.

A jövőm homályos.

My future is unclear.

Apám orvosnak akar látni, de én nem ezt akarom," válaszolja Zoltán fejét lehajtva.

My father wants to see me as a doctor, but it's not what I want," Zoltán responds, lowering his head.

Lili kérdőn néz rá.

Lili looks at him questioningly.

"És te mit akarsz?

"And what do you want?"

""Festő akarok lenni," mondja Zoltán csendesen, mintha saját füle elől is el akarná rejteni az igazságot.

"I want to be a painter," Zoltán says quietly, as if trying to hide the truth even from his own ears.

Lili bátorítóan megfogja Zoltán karját.

Lili encouragingly grabs Zoltán's arm.

"Zoli, tehetséges vagy.

"Zoli, you are talented.

Kövesd az álmaidat.

Follow your dreams.

Az élet rövid, és a döntés csak a tiéd.

Life is short, and the decision is only yours."

"Zoltán mély levegőt vesz.

Zoltán takes a deep breath.

Érezte a Váci út forgatagát, a tavaszi levegő varázsát.

He felt the hustle and bustle of Váci Street, the magic of the spring air.

A döntés pillanata elérkezett.

The moment of decision had arrived.

Nem szabad hagynia, hogy a félelem legyőzze.

He must not let fear defeat him.

A vonat közeledik.

The train approaches.

Zoltán érzi, hogy másképp kell cselekednie.

Zoltán feels that he must act differently.

Ez volt az ő ideje.

This was his time.

Eldöntötte, holnap este beszélni fog a családjával.

He decided he would talk to his family tomorrow evening.

Megmondja nekik az igazat: ő festő lesz.

He will tell them the truth: he will become a painter.

Ahogy a vonat megérkezik, és Zoltán fellép a kocsiba, Lili integet.

As the train arrives and Zoltán steps onto the carriage, Lili waves.

Zoltán visszamosolyog.

Zoltán smiles back.

Érzi a megkönnyebbülést és a szabadság ígéretét.

He feels relief and the promise of freedom.

Ma még elbúcsúzik a gimnáziumtól, de már másnap elkezdi formálni az életét.

Today he bids farewell to high school, but the very next day he begins to shape his life.

A vonat elindul, és Zoltán tudja, hogy most először a saját útját választotta.

The train departs, and Zoltán knows that for the first time, he has chosen his own path.

Már nem fél a jövőtől.

He is no longer afraid of the future.

Kész szembenézni vele, mert végre tudja, mit akar.

He is ready to face it, because he finally knows what he wants.

Ráébredt, hogy az igazi bátorság az, amikor mer magában hinni.

He has realized that true courage is believing in oneself.