Ágota reszkető kezével tartotta a térképet a tavaszi szélben, miközben tekintete a Buda-hegyek mélyzöld övezetébe hatolt.

Ágota held the map with trembling hands in the spring wind, while her gaze pierced the deep green belt of the Buda-hills.

Az ősi romok közt bolyongott, amelyek mélyen a hegyoldalba ágyazódtak.

She wandered among ancient ruins embedded deep into the hillside.

Történészként gyakran járt erre, de most valami személyes hajtotta.

As a historian, she often came here, but now something personal drove her.

Egy családi titok nyomát követte, amelyről csak homályos történetek éltek a családjában.

She was following the trail of a family secret, about which only vague stories existed in her family.

A madarak vidám csicsergése és a friss virágok édes illata szinte elterelte a figyelmét, de tudta, hogy a veszély valódi.

The cheerful chirping of the birds and the sweet scent of fresh flowers almost distracted her, but she knew the danger was real.

A romok instabilak voltak; odalenn talán még balesetveszély is leselkedett rá.

The ruins were unstable; below, there might even be an accident waiting.

Ágota társaságában László is ott állt, egy másik történész, kinek célja éppen az ellenkezője volt: hírnevet szerezni a felfedezéssel.

In Ágota's company stood László, another historian whose goal was quite the opposite: to gain fame through discovery.

Ágota nem bízott benne, de tisztában volt vele, hogy egyedül talán nem boldogulna.

Ágota didn't trust him but was aware that she might not succeed alone.

Zsófia, Ágota közeli barátja és szövetségese, az árnyékban állt, csendben szemlélve a két történész rivalizálását.

Zsófia, Ágota's close friend and ally, stood in the shadows, quietly observing the rivalry between the two historians.

"Ágota, talán együtt kellene dolgoznotok," mondta bizonytalanul, próbálva meggyőzni őt a közös munka erejéről.

"Ágota, perhaps you should work together," she said hesitantly, trying to convince her of the strength of collaboration.

De Ágota habozott.

But Ágota hesitated.

A családja titka volt a tét, és nem akarta, hogy László megszerezze annak dicsőségét.

Her family's secret was at stake, and she didn't want László to claim its glory.

Ahogy egyre beljebb hatoltak a romok mélyére, számos barlangon és régi falakon haladtak át, amelyeket immár vastagon borított be a borostyán.

As they delved deeper into the ruins, they passed through numerous caves and old walls, now thickly covered with ivy.

Az egyik sarok mögött egyszer csak különös jelekre bukkantak, amelyek egy titkos ajtóra utaltak.

Around one corner, they suddenly stumbled upon peculiar signs that hinted at a secret door.

Ágota szíve megdobbant.

Ágota's heart skipped a beat.

Végül egy sötét, szűk folyosóra bukkantak.

Finally, they found a dark, narrow corridor.

A fény alig szűrődött be, de Ágota szeme megszokta a homályt.

Light barely filtered in, but Ágota's eyes adjusted to the dimness.

Itt volt a pillanat; az a titok most már tényleg kézzelfogható közelségben volt.

The moment was here; the secret was now within tangible reach.

De ekkor a föld megremegett, és az erősödő morajlás hírnöke lett annak, hogy az építmény veszélyesen ingatag.

But then the ground shook, and the growing rumble was a herald of the dangerously unstable structure.

"László, segítenünk kell egymásnak!" kiáltotta Ágota, miközben mindketten azért küzdöttek, hogy elérjenek a titok helyszínéhez.

"László, we need to help each other!" shouted Ágota as they both fought to reach the secret's location.

Az ajtó nyitva állt, de a kövek kezdtek omlani.

The door stood open, but the stones began to collapse.

Ágotának gyorsan kellett döntenie: kockáztatja saját biztonságát vagy megelégszik azzal, amit már megtudott?

Ágota had to decide quickly: risk her own safety or settle for what she had already learned?

A döntése gyors volt, sokkal gyorsabb, mint ahogy azt előre elképzelte volna.

Her decision was swift, much faster than she had imagined.

Lászlóval összefogva menekültek ki, ám amikor kijutottak, Ágota újra elővette a térképet.

Joining forces with László, they fled, but as they emerged, Ágota took out the map again.

Bár a teljes titok ma nem lett felfedve, az a kevés, amit megtanult, megváltoztatta önmagát és családja múltjáról alkotott képét.

Although the full secret was not revealed today, the little she learned changed her understanding of herself and her family's past.

Végül a napfénytől melengetett zöld ölelte át őket.

Finally, the sunlight's warmth embraced them in green.

A Buda-hegyek titkait megőrizték, de Ágota már nem bánt.

The secrets of the Buda-hills were preserved, but Ágota no longer minded.

Megtanulta, hogy néha a múltat jobb együtt felfedezni.

She learned that sometimes it's better to explore the past together.

Zsófia mellett állva, László újdonsült barátjaként úgy érezte, a romok tanítása nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szólt.

Standing next to Zsófia, now with László as a newfound friend, she felt that the ruins' lessons were not just about the past, but about the present as well.