A Nagy Magyar Alföld sosem volt ilyen ázott.

The Nagy Magyar Alföld had never been so drenched.

Esőcseppek sokasága táncolt a levegőben, csendesen belepiacsolódva az amúgy aranyló tájba.

A multitude of raindrops danced in the air, quietly merging with the otherwise golden landscape.

Bence, az elszánt gazda, az ablakból figyelte az áradatot.

Bence, the determined farmer, watched the torrent from the window.

A szívében megingás és remény között vívódott.

His heart wavered between doubt and hope.

Mögötte Zsófia, a felesége, egy csésze forró teát nyomott a kezébe.

Behind him, Zsófia, his wife, pressed a cup of hot tea into his hand.

"Majd kitisztul az ég," mondta Zsófia mosolyogva.

"The sky will clear up," said Zsófia with a smile.

"Mindig van remény.

"There is always hope."

"Egy szobával odébb István mélyen belemélyedt a naptárba.

In the next room, István was deeply engrossed in the calendar.

"El kell fogadnunk a valóságot," érvelt.

"We have to accept reality," he argued.

"Ez a föld már nem tud minket eltartani.

"This land can no longer support us."

"Bence összeszorította az állkapcsát.

Bence clenched his jaw.

"Nem adom fel.

"I won’t give up.

Új módszereket próbálunk.

We'll try new methods."

"István kétkedő pillantást vetett rá.

István cast a doubtful glance at him.

"Tényleg hiszed, hogy működni fog?

"Do you really believe it will work?"

"Ahogy a napok múltak, és az eső folytatta a zúgását, Bence elhatározta magát.

As the days passed and the rain continued its drumming, Bence made up his mind.

Éjszakákon át tanulmányozta a nedves körülmények között sikeres növényeket.

Night after night, he studied plants that thrived in wet conditions.

Később Zsófiával együtt dolgozott a földön, sárba süppedve.

Later, he worked on the land with Zsófia, sinking into the mud.

István távolról figyelte őket, kezében egy esernyő.

István watched them from a distance, umbrella in hand.

Az eső hirtelen megszűnt, mintha anya-természet is kíváncsian várta volna Bence kísérletét.

The rain suddenly stopped, as if Mother Nature herself was curious to see Bence's experiment.

Bence és Zsófia azonnal munkához láttak, vetőgépeket ragadtak.

Bence and Zsófia immediately set to work, grabbing seed drills.

Fáradhatatlanul dolgoztak a búzaföldeken, egy új fajta magot ültetve, amely jobban tűrte a vizes talajt.

Tirelessly, they worked the wheat fields, planting a new kind of seed that better tolerated the wet soil.

István kritikusan közelített hozzájuk, de nem szólt egy szót sem.

István approached them critically, but he didn't say a word.

Pár hét eltelt, és az első hajtások kibukkantak a földből.

A few weeks passed, and the first shoots emerged from the ground.

Zölden, egészségesen.

Green and healthy.

Bence mosolyogva figyelte, ahogy a növények bizonyosságot adtak munkájának sikerességéről.

Bence watched with a smile as the plants proved the success of his work.

Első alkalommal látta István felismerni Bence elhatározottságának értékét.

For the first time, István recognized the value of Bence's determination.

"Lehet, hogy mégiscsak érdemes folytatni," mormolta végül, és egy baráti kézfogásban szorították meg egymás kezét.

"It might be worth continuing after all," he eventually murmured, and they clasped hands in a friendly handshake.

Bence meleg büszkeséget érzett.

Bence felt a warm sense of pride.

Képes volt változni, újraírni a farm történetét.

He was able to adapt, rewrite the farm's story.

Zsófia, aki mindig hitt benne, mosolygott a messzeségben.

Zsófia, who had always believed in him, smiled from afar.

Úgy tűnt, a jövő most már egészségesebb, virágzóbb lesz a Nagy Magyar Alföldön.

It seemed the future would now be healthier, more flourishing on the Nagy Magyar Alföld.

A majális is közeleg, és Bence tudta, hogy a kemény munka megérdemli az ünneplést, ami vár rájuk a környékbeli barátokkal.

The spring festival was also approaching, and Bence knew that the hard work deserved the celebration that awaited them with friends from the neighborhood.