A Duna-parti kávézó apró asztalán finom párát lehelt a két csésze kávé, miközben a tavaszi szellő játszadozott a terítő sarkaival.

The two cups of coffee on the small table at the Duna-side café exhaled a gentle steam as the spring breeze played with the corners of the tablecloth.

A Budapest felett ívelő kék égbolt alatt a húsvéti díszek színesen ragyogtak a kávézóban és a fák között, ahol a madarak boldogan csiripeltek.

Under the blue sky arching over Budapest, the Easter decorations shone colorfully in the café and among the trees, where the birds chirped happily.

Gábor és Eszter egy-egy kicsit bizonytalan mosollyal ülték körül az asztalt.

Gábor and Eszter sat around the table with slightly uncertain smiles.

Gábor a kávéjába bámult.

Gábor stared into his coffee.

Szinte látta benne a családja elvárásait: legyen udvarias, legyen sikeres. Mindenképp találjon valakit, aki komoly kapcsolatot keres.

He could almost see his family's expectations in it: be polite, be successful, definitely find someone who is looking for a serious relationship.

Eszter, bár igyekezett könnyed lenni, egyre újra emlékezett a nemrég lezárult kapcsolatára.

Eszter, although she tried to be light-hearted, kept recalling her recently ended relationship.

Még mindig fájt, bár nem akarta kimutatni.

It still hurt, though she didn't want to show it.

- Nézd, a Duna milyen gyönyörű! - szólalt meg Eszter, hogy megtörje a csendet.

"Look, how beautiful the Duna is!" said Eszter to break the silence.

Gábor felpillantott.

Gábor looked up.

- Igen, az. Olyan, mintha a tavasz egészen új színeket hozott volna magával.

"Yes, it is. It's as if the spring has brought entirely new colors with it."

Pár percig csak nézték egymást, mindketten próbálták kitalálni, mit mondjanak.

For a few moments, they just looked at each other, both trying to figure out what to say.

Gábor végül elhatározta, hogy megosztja, ami nyomja a szívét.

Gábor finally decided to share what weighed on his heart.

- Eszter, tudod, néha úgy érzem, mintha az elvárások súlya nyomna rám.

"Eszter, you know, sometimes I feel as if I'm being crushed by the weight of expectations.

A családom... fontos számukra, hogy... - elhallgatott egy pillanatra. - Hogy jól válasszak.

My family... it's important to them that..." he paused for a moment. "That I choose well."

Eszter csendesen végighallgatta.

Eszter listened quietly.

Megértette, mi zajlik Gáborban.

She understood what was going on with Gábor.

- Értem, amit mondasz.

"I understand what you're saying.

Nekem is van egy történetem.

I have a story too.

Nemrég lett vége egy komoly kapcsolatomnak.

I recently ended a serious relationship.

Nehéz volt, és még most is keresem a helyemet.

It was difficult, and even now I'm searching for my place."

Kettejük között a leplet fellebbentették ezek a vallomások.

These confessions lifted the veil between them.

Az igazság és az őszinteség felszabadított.

The truth and sincerity were liberating.

Talán épp ez a beszélgetés volt az, amire mindkettejüknek szüksége volt.

Perhaps this conversation was exactly what they both needed.

- Sétáljunk? - kérdezte Gábor, amikor a pillanat kicsit megkönnyebbült.

"Shall we take a walk?" Gábor asked when the moment felt a bit lighter.

Eszter kedvesen bólintott.

Eszter nodded kindly.

- Menjünk, a Duna-partot mindenki szereti.

"Let's go, everyone loves the Duna bank."

Ahogy elindultak a díszesen feldíszített parton, beszélgetésük egyre gördülékenyebbé vált.

As they started walking along the ornamentally decorated bank, their conversation became increasingly fluid.

A kávéház távoli zenéje elkísérte őket, miközben felfedezték, hogy a közösen megosztott őszinteség szorosabbra fűzte köztük a köteléket.

The distant music from the café accompanied them, as they discovered that the shared honesty had tightened the bond between them.

Gábor most már nyugodtabb volt, az erős elvárások szele lassan elhalt benne.

Gábor was now more at ease, as the strong winds of expectations slowly faded within him.

Eszter pedig úgy találta, hogy talán van remény egy új kezdetre, s mindeközben élvezte a kellemes danubiai sétát Gábor oldalán.

Eszter found that perhaps there is hope for a new beginning, and in the meantime, she enjoyed the pleasant Danube walk by Gábor's side.