A tavaszi Budapest romjai között a nap sugarai könyörtelenül világítottak meg mindent.

Amid the ruins of springtime Budapest, the sun's rays mercilessly illuminated everything.

A házak nagyrészt összeomlottak, de a repedésekből virágok kandikáltak ki, az élet jelképei a pusztulás közepette.

The houses were mostly collapsed, but flowers peeped out from the cracks, symbols of life amidst the destruction.

A levegő enyhén füstölgő volt, csipkézve a ködös napfényben.

The air was slightly smoky, laced with the hazy sunlight.

Az utcák nagyrészt elhagyatottak voltak, de Bence, Eszter és Lajos mégis itt kerestek új reményt.

The streets were mostly deserted, but Bence, Eszter, and Lajos were still searching for new hope here.

A hármast egy dolog irányította: életben maradni.

The trio was driven by one thing: to survive.

Azelőtt könnyedén jártak a városban, és a Lángosillat minden sarkon várt.

Before, they walked through the city with ease, and the scent of Lángos awaited on every corner.

Most már csak az emlékek tartották őket ébren, és az az egyetlen vágy, hogy újra érezzék a régi idők boldogságát.

Now, only memories kept them awake, along with the single desire to once again feel the happiness of old times.

– Úgy érzem, hogy egy Lángos feldobná a napunkat – húzta el a száját Bence egy huncut mosollyal, amikor egy régi, poros Lángos kocsit pillantottak meg az egyik sikátor végén.

"I feel like a Lángos would brighten our day," Bence said with a mischievous smile when they spotted an old, dusty Lángos cart at the end of an alley.

– Mégis miből csinálnánk?

"But what would we make it from?"

– kérdezte Lajos, aki mindig gyakorlati módon szemlélte a világot.

Lajos asked, always looking at the world in a practical way.

Eszter mögéjük lépett, haja enyhén megcsillant a napfényben.

Eszter stepped behind them, her hair glinting slightly in the sunlight.

– Talán nem mindent vesztettünk el.

"Maybe we haven't lost everything.

Megvan még az a kis maradék liszt és olaj.

We still have a little leftover flour and oil.

A húsvét közeledik, és egy kis öröm jól esne mindannyiunknak.

Easter is approaching, and a little joy would do us all good."

Lajos csóválta a fejét.

Lajos shook his head.

– Ez vesztegetés.

"That's a waste.

Más dolgaink is vannak, amire figyelnünk kell.

We have other things we need to focus on."

– Lajos, néha a kis dolgok is fontosak lehetnek – szólt közbe Bence, aki most sem engedett az elképzeléséből.

"Lajos, sometimes the little things can be important," Bence interjected, not giving up on his idea.

– Emlékszel, milyen jó volt gyerekkorunkban, amikor a Lángos még egyszerűen elérhető öröm volt?

"Do you remember how nice it was in our childhood when a Lángos was a simple joy to obtain?"

Lajos sóhajtott, de végül beleegyezett.

Lajos sighed but eventually agreed.

Mindhárman elkezdték keresni az összetevőket.

The three of them started searching for the ingredients.

Az olaj maradékát egy kis palackból öntötték ki, a lisztet porrá törték, s Eszter előkerítette a sót a konyhaszekrény mélyéről, ahol csak jó dolgok vártak egy esetleges apokalipszisre.

They poured the remaining oil from a small bottle, ground the flour into powder, and Eszter retrieved the salt from deep in the kitchen cupboard, where only good things awaited a potential apocalypse.

Először néhány próbálkozás kudarccal tűnt el a lángokban, hiszen a tüzet nem mindig lehetett jól szabályozni.

At first, a few attempts disappeared in the flames, as they couldn't always regulate the fire well.

Mégis, végül sikerrel jártak.

Yet, they eventually succeeded.

Az illat gyorsan bejárta a környéket.

The scent quickly filled the area.

A Lángos nem volt tökéletes, de meglepően isteni.

The Lángos wasn't perfect, but surprisingly divine.

– Csodás – mondta Eszter boldogan, egy falatot harapva.

"Wonderful," Eszter said happily, taking a bite.

– Olyan, mint régen.

"Just like before."

Ebben a pillanatban távolban egy idegesítően ismerős zaj hallatszott.

At that moment, an annoyingly familiar noise could be heard in the distance.

Más túlélők, esetleg fosztogatók közeledtek.

Other survivors, possibly looters, were approaching.

– Ideje menni – figyelmeztette őket Lajos, aki már ügyelt mindenkire.

"Time to go," Lajos warned, always watching out for everyone.

Az első, lángos ízére emlékeztető, falat eltűnt.

The first bite, reminiscent of the taste of Lángos, disappeared.

A hármast röpke mosoly kötötte össze, mielőtt elsiettek egy biztonságosabb helyre.

The trio was bonded by a fleeting smile before they hurried off to a safer place.

Bár kockára tették az értékes készleteiket, Bence úgy érezte, megérte.

Although they had risked their precious supplies, Bence felt it was worth it.

A Lángos örömet hozott.

The Lángos brought joy.

Lajos, bár elégedetlen, észrevette, hogy mennyire hasznos lehet néha a lélek táplálása is.

Lajos, though displeased, realized how nurturing the spirit could be useful at times.

Eszter tudta, hogy ez az összetartás erőt ad nekik a jövőhöz.

Eszter knew that this unity gave them strength for the future.

A romok között a tavaszi virágok szépségei követték őket, míg Budapest árnyai között eltűntek a messzeségben.

Amid the ruins, the beauty of spring flowers followed them as they vanished into the distance between the shadows of Budapest.